Tanulmányok Budapest Múltjából 12. (1957)
Nagy István: Buda város gazdálkodása és adósságai a XVIII. század első felében = Der Haushalt und die Schulden der Stadt Buda in der ersten Hälfte des 18. Jahrhunderts 51-131
tette. Egyéb forrásokhoz kell fordulnunk, hogy a városi gazdálkodás hitelesebb képét megrajzolhassuk. Erre a gazdálkodást ellenőrző közegek jelentései látszanak alkalmasnak. A polgárság panaszai, a rendszeres királyi biztosi vizsgálatok ugyanis nem hallgattak a város súlyos pénzügyi nehézségeiről, sőt a legnagyobb nyomatékkal szóba hozták ezeket, valahányszor csak lehetett. Ez az út könnyebbnek látszik a városi háztartás egyensúlya valóságos helyzetének megrajzolására, bár a gazdálkodás viszonyainak ismertetésénél a nem teljesen hiteles számadáskönyvek adatai sem nélkülözhetők. A következőkben tehát főleg a polgárság panaszait, a királyi biztosok vizsgálatait tartalmazó források alapján kíséreljük meg a város eladósodásának, az eladósodás okainak megállapítását. Fontos és lényeges adatok meríthetők ezeken kívül azokból az iratokból is, amelyek a város eladósodásának egyéb, nem a tanács gazdasági politikájával kapcsolatos okairól adnak számot, s ilyeneket a magisztrátus — nem véletlenül — elég gondosan s elég nagy számmal hagyományozott az utókorra. Buda eladósodása A Rákóczi-szabadságharc végén Buda meglehetősen nagymértékű eladósodása már eléggé ismeretes volt a város polgársága, sőt a város felsőbb hatóságai előtt is. A város polgársága elsősorban a vállára nehezedő súlyos terhek miatt figyelt fel a városi gazdálkodás nem kielégítő menetére. A súlyos terheket részben az adósságok révén már akkor zilált helyzetbe került városi háztartás folytonos nehézségei miatt kellett viselnie. Tapasztalnia kellett, hogy a városi jövedelmek s a polgárságnak akkor csak bizonyos sejtése szerint felvett kölcsönök, a lakosságra kivetett súlyos adóterhek ellenére a tanács képtelen az állami kötelezettségeket, a porciót és az országgyűlési taksát fedezni. A tisztújítások alkalmával leküldött királyi biztos, ebben az időben Zennegg Kristóf György budai kamarai inspektor, szintén hasonló megállapításra jutott. A kancelláriától kapott instrukció elsősorban azt hagyta meg a királyi biztosnak, vizsgálja meg, mi az oka annak, hogy Buda képtelen az állami adókat kifizetni? Vajon a tanács által felhozott indokok, a Rákóczi-felkelés pusztításai vagy az utána következő pestis, majd a dunai árvíz okoznak-e nehézségeket, vagy a fizetésképtelenségnek más okai vannak? A polgárság panaszos beadványaiból, a királyi biztosi vizsgálatok irataiból, a tanácsnak az ellene felhozott vádakra, vizsgálatokra adott válaszirataiból, nem különben a város nehéz gazdasági helyzetét, szegénységét a felsőbb hatóságok előtt vázoló emlékiratokból, jelentésekből Buda akkori fejlődésének sok lényeges vonását tartalmazó képe rajzolódik ki előttünk. Ezek szerint a város akkori közállapotának két jellemző vonását lehet megfigyelni, az egyik a városi tanács és a polgárság közötti ellentétekből fakadó belső harc, a másik a város pénzügyi viszonyainak, gazdasági helyzetének állandóan fokozódó romlása. 124 90
