Tanulmányok Budapest Múltjából 12. (1957)

Székely György: A pannóniai települések kontinuitásának kérdése és a hazai városfejlődés kezdetei = Die Frage der Kontinuität der Siedlungen in Pannonien und die Anfänge der Städteentwicklung in Ungarn 7-23

SZÉKELY GYÖRGY A pannóniai települések kontinuitásának kérdése és a hazai városfejlődés kezdetei A városok kontinuitásának és a római—bizánci világnak összefüggései nemcsak az érdekelt külföldi országok tudományában aktuális kérdések, hanem régóta foglalkoztatják a magyar tudományos életet is. Az elmúlt tíz évben lefolyt régészeti és művészettörténeti kutatások ellenére, a magyar történelem egyik legbonyolultabb problémájának a magyar föld IV—X. századi története, a pannóniai települések utóéletének feltárása bizonyult. Tekintettel a kérdéskör tárgyainak egész Európában való elterjedésére, mind módszertani szempontból, mind pedig párhuzamok szempontjából fontos a kontinuitás kérdései körül régóta húzódó vita jelenlegi állásának rövid áttekintése, hogy a pannóniai anyagból is könnyebben tudjunk törvényszerűségeket levonni. A kontinuitás kérdését Dopsch és iskolája 1919—20 óta nagy lendülettel és még a polgári történetírásban is bírált túlzott általánosításokkal dolgozta fel. Ezzel a leplezetlenül egyoldalú irányzattal bizonyos kérdésekben vitatkozva foglalkozott a kontinuitás problémáival 1921 óta H. Aubin, aki már területenként megkülönböztette és mérlegelte a kontinuitás különféle tényezőit, bizonyítékait. Megállapításai szerint a római—germán összefüggések a Rajnavidéken csak az élet azon alacsonyabb szféráira terjednek ki, amelyek túlélték a népvándorlás viharát és hatottak a germán hódítókra, mint a szőlőművelés, városi falak, erős kőépületek. A római élet felépítménye azonban — kivéve az egyházat — egészében megsemmisült. A legutóbbi évek polgári történetírása — melynek már mélyreható marxista kritikával is számolnia kell — a kontinuitás általánosságban hangoztatása helyett fokozottan kényszerül az egyes jelenségek egyenkénti és területenkénti vizsgálatára. Különösen a belga történetírás mutat fel megbízható eredményeket. A modern német polgári kutatók közül Eugen Ewig is megállapítja, hogy a rajnai városok és erődök — általa elfogadott — kontinuitásával szemben a villákat messzemenően megzavarta a népvándorlás. Más bizonyítékokból is következteti, hogy a Rajnavidék lakosságának felső rétege elvándorolt. Franz Petri, aki az eltúlzott rajnai kontinuitáselmélet és a túlbecsült áruforgalom felfogásának képviselője, állításainak alátámasztására már egy olyan terület gazdaságához kívánja kapcsolni Trier vidékének forgalmát, ti. Aquitaniához és Dél-Gallia más olyan részeihez, ahol a szov7