Tanulmányok Budapest Múltjából 12. (1957)

Nagy István: Buda város gazdálkodása és adósságai a XVIII. század első felében = Der Haushalt und die Schulden der Stadt Buda in der ersten Hälfte des 18. Jahrhunderts 51-131

inspektort, Zennegg Kristóf Györgyöt a magyar kamara bizonyos budai vonatkozású ügyek végrehajtásával megbízta. Ilyen közjogi keretek között kezdte el a városi magisztrátus működését 1711 után, s ezek a keretek szabták meg a városi gazdálkodás fejlődését is. A városi gazdálkodás, a jövedelmek hovafordításának ellenőrzése most már a magyar kancellária és a magyar kamara feladata lett. E kormányhatóságok a városi közigazgatást és gazdálkodást a tisztújítás alkalmával, általában két évenként leküldött királyi biztosok segítségével ellenőrizték. A királyi biztosokat a magyar kancellária rendelete alapján a magyar kamara küldötte ki.

45 A gazdasági ügyek intézése egyébként teljesen a városi tanács hatáskörébe került, elvileg a tanácsülés és a polgármester döntött a jövedelmek beszedése, a kiadások jóváhagyása ügyében. A pénzkezelésre, a gazdasági ügyek gyakorlati vezetésére a városnak a tanácstól függő tisztviselői voltak. Ezek a főkamarás (pénztárnok), később az adók (porció, háziadó) behajtásával megbízott adószedő, a vámok beszedésével megbízott vámszedő, a telekhivatali igazgató, aki gondoskodott a telekkönyvi jövedelmek behajtásáról is, a városi házak, ingatlanok, szőlők kezelésével foglalkozó alkamarás. Külön számadói voltak a városi tanács gondjaira bízott, de nem a város jövedelmeit, vagyonát jelentő árvavagyonnak, a kórházi, szegényházi alapítványi pénzeknek, a plébániák vagyonának.

46 A városi gazdálkodás ellenőrzése a polgárság által ebben az időben még nem volt megoldott kérdés. A városi tanács működését, főleg pénzügyi gazdálkodását ellenőrző választott polgárság intézménye ekkor még nem alakult meg Budán. létrehoztak ugyan mindjárt 1705-ben egy külső tanácsot, mely később a választott polgárság magját képezte. A külső tanácsot azonban maga a (belső) tanács nevezte ki, az ettől függött, úgyhogy a tanács gazdálkodásának ellenőrzésére nem volt alkalmas. Elvileg a polgárság egyeteme ellenőrizhette a tanács gazdálkodását, a tanács azonban nemigen engedte meg, hogy a polgárság ezzel a jogával éljen. Mindez súlyos visszásságokra vezetett később a városi gazdálkodás vitele terén. A város jövedelmei az összes egyéb számadásra kötelezett, pénzkezeléssel megbízott tisztviselőktől, illetve hivataloktól (adóhivatal, telekhivatal, vámhivatal) végeredményben a főkamarási hivatalba (Oberkammeramt) gyűltek össze. Ezek szerint a város jövedelmeiről, bevételeiről és kiadásairól a főkamarás által vezetett számadások (Oberkammeramtsrechnung) alapján nyerhetünk világos képet. E számadásokat évenkint, bevételi és kiadási tételek szerint szerkesztették. A város kiváltságaival, közjogi helyzetével kapcsolatos kérdések, a városi gazdálkodást intéző igazgatási szervezet e rövid áttekintése után vizsgáljuk meg közelebbről a város bevételeit az 1711 utáni időszakban. Vizsgálódásunk tárgya elsősorban és döntő súllyal az 1712-től 1737-ig terjedő korszak. Vonatkozik ez nemcsak a városi bevételekre, hanem a városi gazdálkodással kapcsolatos összes kérdésekre is. Az 1737. esztendő ugyanis nevezetes és emlékezetes időpont a város és a városi gazdálkodás fejlődésében. Eddig tart a városi gazdálkodás rendkívül viszontagságos, 68