Tanulmányok Budapest Múltjából 12. (1957)
Nagy István: Buda város gazdálkodása és adósságai a XVIII. század első felében = Der Haushalt und die Schulden der Stadt Buda in der ersten Hälfte des 18. Jahrhunderts 51-131
közül csupán a telekkönyvi jövedelmek jelentettek nagy bevételt a város számára. (A telekkönyvi hivatal tiszta jövedelme 1705-ben 1565, 1706-ban 2289, 1707-ben 3147, 1708-ban 2387, 1709-ben 2375, 1710-ben 3024, 1711-ben 3341 Ft, tehát több, mint a város régi jövedelmei összesen.) A jelentékeny összegű söradót a kórház költségei nyelték el, a malomtartási jog, a lágymányosi sziget bére, a vizafogás bérlete pedig nem sokat jövedelmezett a városnak. Mindennek elsősorban az lett a következménye, hogy a városi célokra fordított kiadások még a kamarai adminisztráció korához képest is lecsökkentek. A bevételek csökkenését elsősorban a városi tisztviselők érezték meg. Fizetésük jórészt elmaradt, a hátralékos fizetéseket a pénztár csak 1709 után tudta folyósítani. Nagyon kevesett fordított a város különféle beruházásokra, építkezésekre, csak 1709-től kezdve emelkednek az ilyen irányú kiadások. Csupán a városi szőlők műveléséről gondoskodott behatóan a város, s többet költött még a kamarai adminisztráció korához képest is ajándékokra, jutalmakra és útiköltségekre. Az utóbbi kiadásokra a kiváltságok körüli tárgyalások, pártfogók jóindulatának megnyerése miatt volt szükség. E megszorítások mellett sem volt lehetséges a pénzügyi egyensúly biztosítása. A város fizetési nehézségei miatt kölcsönökhöz volt kénytelen folyamodni. Míg a kamarai adminisztráció korában felvett kölcsönök nem vonták maguk után a város eladósodását, a Rákóczi-szabadságharc alatt felvett összegek már komoly lépést jelentettek efelé. Kölcsönt kellett felvenni mindenekelőtt a fegyverváltság kifizetésére. Először Pfeffershoven tábornok, budai várparancsnok nyitotta ki pénztárcáját és 8%-os kamatra 4000 Ft-ot kölcsönzött a ius armorum céljára. A telekkönyvtől, gazdagabb polgároktól, Herusch pesti polgártól felvett további összegekkel törlesztették a fegyverváltság hátralevő részletét. A hajóhíd céljára már 1704-ben 2000 Ft adósságot csinált a város. Kölcsönt vett fel a város 1706-ban a császári katonaság ellátására, mivel az erre a célra kivetett adót sürgősen behajtani nem lehetett. Ez 2400 Ft-tal növelte a város adósságait. A városi háztartás szükségleteire is vettek fel pénzt. Bizonyos kiadások ugyanis elkerülhetetlenek voltak, így feltétlenül művelni kellett a komoly jövedelmet biztosító szőlőket. Szüretelni a kuruc becsapások miatt csak katonai biztosítás mellett lehetett, a katonai fedezet költségei (Bedeckungsunkosten) szintén nagymértékben igénybe vették a városi pénztárt. Buda mindinkább adósságokba bonyolódott, úgyhogy 1711-ben már kb. 16 000 Ft adósság és ennek kamatai terhelték a város jövedelmeit. A kölcsönök törlesztéséről egyelőre szó sem lehetett, a kamatok 1710—11-ben a városi jövedelmek 9—10%-át vették igénybe. 38 Nem segített ezen az állapoton már az sem, hogy 1709 után a gazdasági élet helyreállításával a városi bevételek megnövekedtek s lassanként túlhaladták a város eddigi jövedelmeit. Az 1709-ben kitört pestis újabb áldozatokat kívánt a pénztártól, s a pestis miatt létesített zár újból megzavarta a város helyreálló kereskedelmi kapcsolatait. 39 64
