Tanulmányok Budapest Múltjából 12. (1957)

KÖNYVISMERTETÉSEK – BÜCHERBESPRECHUNG - Bélay Vilmos: Isztorija Moszkvi. Tom I. Period feudalizma XII-XVII vv. (Moszkva története I. kötet. A feudalizmus korszaka, XII-XVII. század). Moszkva, 1952. 548-562

A fejezet szerzője (M. N. Tyihomirov) igyekszik tisztázni azt az igen fontos kérdést, hogy milyen mesterséget űző iparosok laktak ekkoriban Moszkvában. Első helyen — megállapítása szerint — a fémművesek állnak : kovácsok — köztük nem utolsósorban fegyverművesek — vasöntők, harangöntők, ötvösök (ezüst- és aranyművesek), továbbá bőrművesek, vargák, ködmönösök, tehát — vonhatjuk le Tyihomirov adataiból a konklúziót — úgy látszik, hogy a fémek és a bőrök megművelése volt Moszkva XIV—

XV. századi gazdasági életének főterülete. Természetesen minden más olyan iparágat is megtalálunk, amely a korabeli városokban szokásos, tehát faműveseket, főleg ácsokat, továbbá kőműveseket és kőfaragókat, fazekasokat stb. Az iparénál nem kisebb jelentősége volt Moszkvában a kereskedelemnek. Különösen a víziutak (Volga, Don), amelyek a kis Moszkva folyón és az Okán keresztül voltak elérhetők, segítették elő a nagyarányú kereskedelem kifejlődését. Moszkva nemcsak annyiban kereskedőváros, hogy lakosságának jelentős hányada kereskedőkből állt, hanem abban is, hogy idegen kereskedők egyre sűrűbben keresték fel, és ott bonyolították le üzleteiket. Ennyiben hasonlatos a szerepe Pesthez, de Pest nagyarányú kereskedővárossá csak jóval később, a XVIII. század végével lesz, míg Moszkva már a XV. században fontos szerepet tölt be Kelet-Európa kereskedelmi életében. Külföldi kereskedők if gyakran keresik fel, nem egy meg is telepszik ott, főleg görögök és olaszok. Az ipar és kereskedelem tárgyalásánál a szerző az írásos források adataiból építi fel mondanivalóját, bőven idézi is az archaikus orosznyelvű kútfők idevágó szövegrészeit. Úgy gondoljuk, hogy nem lett volna érdektelen megvizsgálni a nagyjában ebben az időben állandósuló családneveket olyan szempontból, hogy — bár a névanyag kétségtelenül nem használható fel olyan közvetlen egyszerűséggel, mint az elbeszélő kútfők — abból is lehet közvetve és spekulative adatokat kiolvasni. Először is megtudhatjuk a forrásokban fennmaradt iparos- és kereskedő-névsorokból a nemzetiségi összetételt. Igaz, Moszkva kétségtelenül sokkal inkább orosz lakosságú város a XIV—

XV. században, mint amennyire magyar volt Buda vagy Pest; az idegen, azaz nem orosz eredetű iparosok és kereskedők számbeli aránya Moszkvában aligha lehetett jelentős, de mégsem érdektelen az a kérdés, hogy pl. a kereskedők között hány görög vagy olasz lehetett? A szerző csak röviden utal arra, hogy voltak ilyenek, de a kérdés taglalásába nem boc3átkozik. A családnevek vizsgálata azonban a nemzetiségi hovatartozáson kívül arra is alkalmas lenne, hogy a tiszta orosz nevet viselők eredetére (korábbi lakhelyükre, ahonnan Moszkvába vándoroltak), vagy foglalkozására is következtessünk belőle. Persze nem minden családnév alkalmas ilyen következtetések levonására. Éppen az oroszban a családnevek legelterjedtebb csoportja az, ahol az apa keresztnevéből genitivusos képzéssel alakul ki a családnév (mint a magyarban a Péterfi, Pálfi, Istvánfi-típus), tehát ilyen lesz az orosz család neve : Geraszimov, 554