Tanulmányok Budapest Múltjából 12. (1957)
KÖNYVISMERTETÉSEK – BÜCHERBESPRECHUNG - Bélay Vilmos: Isztorija Moszkvi. Tom I. Period feudalizma XII-XVII vv. (Moszkva története I. kötet. A feudalizmus korszaka, XII-XVII. század). Moszkva, 1952. 548-562
hovszkij és M. N. Tyihomirov azokkal a fizikai földrajzi tényezőkkel (geológiai és éghajlati viszonyok, az emberi munkától még meg nem változtatott nyerstáj természete stb.), amelyeknek jelentékeny befolyásuk volt arra, hogy éppen Moszkva területén telepedtek meg olyan nagy számmal az emberek és hogy az egykori őserdők helyén már a XIV— XVI. században Kelet-Európa egyik legnagyobb városát találjuk. Nagyon fontos az írásbeliség koránál régebbi időkből fennmaradt régészeti leletek részletes ismertetése, hiszen azokból az évszázadokból, amikor a már megtelepedett ember még nem ismeri és nem használja az írást, a mindennapi életének ezekből a napjainkig fennmaradt emlékeiből ismerhetjük meg életmódjukat, társadalmi rétegződésüket, anyagi és szellemi kultúrájukat. Moszkva történetének írói sokat és eredményesen merítenek az archeológia tanításából : rendkívül érdekes leírást kapunk a ,,gorodiscsék" és „kurgánok" építőiről, a népvándorlás korának azokról a népeiről, akik Moszkva közvetlen közelében, sőt magában a városban is életüknek számos nyomát, fegyvereiket, kultikus kis szobraikat, kezdetleges ékszereiket hagyták. Ennél a résznél az olvasó legfeljebb azt hiányolhatja, hogy a szerzők nem tesznek kísérletet az írásbeliség korát megelőző népek etnikai meghatározására. Meg lehetett volna vizsgálni a Moszkva környéki földrajzi, elsősorban vízrajzi neveket nyelvészeti szempontból, mert ezek elsőrangú forrásai a településtörténelemnek. Alaposan és szépen feldolgozták a város alapítására vonatkozó népi hagyományokat, amelyeket a középkori krónikák őriztek meg. A vár mint a város magva, körülötte a váralja, az iparos népesség lakóhelye, ekörül pedig a városhoz tartozó mezőgazdasági települések lánca — ez volt a XII— XIII. századi Moszkva szkémája, de általában elmondhatjuk ezt a feudális városokra, bárhol is legyenek. A vár az igazgatási és gazdasági központ, egyúttal az nyújt védelmet az egész városnak és környékének ellenséges támadás esetén. Az egykor jelentéktelen városka fejedelmi székhely lett, majd pedig a nagy birodalom fővárosa : mindez nem véletlen események sorozatának tulajdonítható, hanem történeti szükségszerűség eredménye. A szerzők idézik Engels tanítását a középkori városok kialakulásának társadalmi szükségességéről, valamint azt a tételt, hogy míg Nyugat-Európában a feudális anarchiát felváltó központosított monarchia a nemzettéválással egyidejűleg alakul meg, Kelet-Európában, a tatárés török támadásokkal szembeni védekezés kényszere folytán a központi monarchia kialakulása jóval megelőzi a népek nemzetté válását. A XIV— XV. századi városi élet tárgyalásánál olvashatjuk azt a megállapítást, amely Moszkvára és a többi orosz városra egyaránt áll : a hegyen, a vár körül laknak a gazdagok és előkelők, a folyó partján, tehát a síkságon a szegénység. Úgy gondoljuk, ez nagyjában egész Európában így volt, bár természetesen a mi budai várhegyünkön is laktak szegény emberek és a Vízivárosban is tekintélyes polgárok, de ez mint megvizsgálásra érdemes szempont, nem haszontalan. 553
