Tanulmányok Budapest Múltjából 12. (1957)

KÖNYVISMERTETÉSEK – BÜCHERBESPRECHUNG - Bélay Vilmos: Isztorija Moszkvi. Tom I. Period feudalizma XII-XVII vv. (Moszkva története I. kötet. A feudalizmus korszaka, XII-XVII. század). Moszkva, 1952. 548-562

tói az 1917. évi februári forradalomig terjedő évek történetét öleli fel. A hatodik kötet Moszkva forradalom utáni történetét fogja ismertetni. Felesleges hangoztatni, milyen nagy jelentőségű vállalkozás ez a tekintélyes terjedelmű és a színvonal telkintetében nagyon igényes történeti mű. Az első kötet egyik szovjet bírálója, D. Sz. I/ihacsev megállapítja, hogy „Moszkva nevével eltéphetetlenül össze van kötve Oroszország múltja, a Szovjetunió jelene és az egész világ jövendője". A kötetet lapozgatva az olvasó előtt is világos, hogy a kötet munkatársai, miközben Moszkva történetét tárgyalják, mindenkor arra törekedtek, hogy ne egyszerű várostörténetet írjanak —• bár természetesen Moszkva város történetének megírása volt a feladatuk —, hanem úgy mutassák be az olvasónak Moszkvát, mint az egységes orosz állam megteremtésének kezdeményezőjét és az orosz nép nemzeti életének központját. Moszkva történetével eddig is sokan foglalkoztak, mind az Októberi Forradalom előtt, mind után, polgári és marxista történészek egyaránt. Részletesen taglalták a város történetét az Orosz Birodalom, illetve a Szovjetunió történetét tárgyaló munkák is. Ezek azonban többnyire vagy egyes részletkérdéseket ragadtak ki, vagy csak egy meghatározott korszakot dolgoztak fel, végül — és ez többé-kevésbé valamennyire áll — többnyire elavult szemlélettel készültek. A legnagyobb terjedelmű és igényű, Moszkva történetét tárgyaló korábbi mű még az Októberi Forradalom előtt, polgári tudós tollából íródott : I. J. Zabjelin „Isztorija goroda Moszkvi" címen, és két kötetben jelent meg 1905-ben. Az első kötet csak a Kreml történetét foglalta össze, a második kötete, amelynek a város többi részével kellett volna foglalkoznia, befejezetlen maradt. N. A. Szkvorcov 1913-ban közzétett archeológiai és topográfiai munkája, bár címe szerint egész Moszkvát kellett volna tárgyalnia, ugyancsak a Kreml problémáira szorítkozott. A Szovjetunió Tudományos Akadémiájának hatkötetes Moszkva történetét a legkiválóbb szovjet történészek írták. Az első kötet szerkesztője Sz. V. Bahrusin a Tudományos Akadémia levelező tagja, munkatársai pedig A. A. Novoszelszkij, a történettudományok doktora, A. A. Zimin és N. V. Usztyugov, mindketten a történettudományok kandidátusai. Rajtuk kívül ezen a köteten még tíz kiváló szovjet történész dolgozott, köztük az azóta elhunyt K. V. Bazilevics, valamint A. N. Szvirin és M. N, Tyihomirov — valamennyien olyan történetírók, akiknek nevével gyakran találkozhatunk a Szovjetunió Tudományos Akadémiája történeti folyóiratainak szerzői közt. A bevezetés végén felsorolják a kötet összeállításának tudományos munkatársait : a fent említett tizennégy tudóson kívül még tizenhat más szakember is dolgozott a köteten, mint anyaggyűjtő, a mutatók összeállítója, a középkori topográfia szakértője, kronológus, térképek és vázlatok tervezője, az illusztrációk szerkesztője, bibliográfus, vagy mint technikai szerkesztő. A munkatársaknak ez a nagy száma is mutatja azt a figyelmet és áldozatkészséget, amelyet a Szovjetunió Tudományos 549 ,_...... .... ..

v . ...-;.•..•:. .-..,• •>. -.-.; •, . . ,-... ,.;