Tanulmányok Budapest Múltjából 12. (1957)

KÖNYVISMERTETÉSEK – BÜCHERBESPRECHUNG - Fügedi Erik: A legújabb német nyelvű középkori várostörténeti irodalomból: "Die Erforschung des Städtewesens ist heute ein so komplexes Unternehmen, da ein Forscher allein sie kaum nach allen Seiten hin mit Erfolg betreiben kann." (Th. Mayer, Schweiz. Zeitschr. f.Gesch. IV. 1954, 126.) 521-548

tehát a királyi major alkotta, amelynek területén a legkorábbi, még Karoling-kori Szt. Péter templom mellett a püspökvárt képező lakótorony és a Patroklos-káptalan felépült. A káptalan immunitása azonban nem terjedt ki az egész adományként megkapott királyi majorra, amiből Rothert arra következtet, hogy a major egy részén ekkor már kis kereskedőtelep is létezett. Ezt a települési magot a szerző Marktburgnak nevezi, s mellette még két települési centrumot állapított meg : a sóskutak kiaknázására létesült kis falut (Sälzerdorf) és két nemesi Kúriát. Amikor a város a XI. században virágzásnak indult és kibővítése szükségessé vált, át kellett helyezni a kereskedelmi utakat a városon belül. Ez az áthelyezés tette olyan áttekinthetetlenné Soest alaprajzát. Iyippstadt esetében is királyi major a város települési magva, ezenkívül azonban a majoron kívül már igen korán kialakult a piactér, rajta egy Szt. Miklós templommal. A XII. század végén ehhez a maghoz egy tervszerűen megalapított újabb városrészt csatolt a város földesura, Bernhardt zur Lippe. Az új városrész a folyó hídja mellett állott, piacterén egy Mária templommal, körülötte egységesen 25 X 100 láb méretű telkekkel. A város középkori fejlődését Bernát fiának 1220 körüli újabb városbővítése fejezte be. Amint azt Soest esete mutatja, a városalaprajz vizsgálata nem nélkülözheti a gazdasági, társadalmi és jogi szempontokat sem. A legkorábbi kereskedőtelep sem lett volna kimutatható az immunitás területi kiterjedésének vizsgálata nélkül. A két háború közt létrejött városalaprajz-vizsgálatnak valóban ki is alakult egy külön ága, amely a topográfiai kutatást elsősorban jogi elemekkel bővítette ki és létrehozta a Verfassungstoppgraphie-t, amit magyarul talán legjobban a városok közjogi topográfiájának nevezhetnénk. Egyik legjelentősebb művelője így határozza meg ezt a kutatási ágat : „A közjogi topográfia arra a kérdésre keres feleletet, hogy a város joga, azaz az írott városjog és a városi szokásjog mennyiben jutott látható kifejezésre a városalaprajzban és a város-tervrajzban, várostervben és a városi építményekben?"

38 A kutatási ág atyjának Kari Frölich goslari egyetemi tanárt nevezhetjük, egyik legkitűnőbb művelője pedig Hans Strahm svájci egyetemi tanár. Sajnos az idevágó szakirodalom olyan kevéssé található meg könyvtárainkban, hogy itt mindössze a két említett kutató egy-egy cikkét mutathatjuk be, s le kell mondanunk Strahm egyik legjelentősebb, 1945ben megjelent munkájának ismertetéséről.

34 Strahm a Zeitschrift für Schweizerische Geschichte 1950. évfolyamában Bern város alaprajzával kapcsolatban általános megjegyzéseket fűzött a középkori városok közjogi topográfiájához.

35 Strahm kiindulópontként a középkori város meghatározását adja : „A középkori várost olyan körülkerített, viszonylag sűrű településű, természetes és mesterséges erődítményekkel ellátott piacnak határozhatjuk meg, amelyet saját joggal láttak el, s amely a környező vidéktől minden életviszonylatban világosan elválik.'

m Strahm maga is úgy látja, hogy ez a meghatározás távolról sem teljes, mint ahogyan kimerítő meghatározást a város 543 • . .