Tanulmányok Budapest Múltjából 12. (1957)

Lenkei Andorné: A Budapesti Történeti Múzeum kialakulása = Die Entstehung des Historischen Museums von Budapest 495-519

• adója lett. Ő fejlesztette az 1869-ben megindított Archeológiai Értesítőt „a magyarországi régészeti kutatás orgánumává".

5 Ifjúságában Rómer és Pulszky irányították a régészeti kutatást ; ők dolgozták fel az előkerült leleteket. Hampel életművében ezeket az eredményeket foglalta rendszerbe. Publikációinak száma 386. Életcélja a magyar földön lelt őskori és korai történeti időkből származó emlékek tudományos feldolgozása. Ó állapította meg elsőnek, hogy a hazai ősrégészeti kutatásban számolni kell a keleti szomszédos területek kultúrájának hatásával. Közel tíz évig dolgozik a „Bronzkor emlékei Magyarhonban" című munkáján. A római emlékeknek nagyobb munkában való ismertetését már nem valósíthatta meg, de az aquincumi ásatások megindulása idején olyan pótolhatatlan munkát végzett, amely nélkül a Fővárosi Múzeum sem jött volna létre. A Nemzeti Múzeumban őrzött Schönwisner-féle anyag

6 alapján írta meg első, Aquincumról szóló munkáját,

7 amellyel felhívta a külföld figyelmét a magyar régészet eredményeire. Ennek volt köszönhető valószínűleg az is, hogy a nemzetközi őstörténeti és embertani kongresszust 1876-ban nálunk rendezték,

8 Ezen a kongresszuson nevezi el Pulszky az őstörténet negyedik korszakát rézkornak, és akkor vezeti ki Rómer a kongresszus résztvevőinek egy csoportját Óbudára, hogy megmutassa a Hajógyári szigeten feltárt római fürdőmedencét, vízvezetéki csöveket, római téglákat és a katonai amfiteátrum helyét, melyet az ellipszis alakban épült házak árultak el.

9 A sikeres kongresszus eredményei közé kell számítanunk tudománytörténetünk két fontos eseményét : az Országos Régészeti és Embertani Társulat létrejöttét és az aquincumi rendszeres ásatások megindulását. Az ásatások ügye mellé ebben az időben olyan férfi áll, aki a Főváros múltja felkutatásának leglelkesebb harcosa: Gömöri Havas Sándor. Fáradhatatlan munkásságának eredménye nemcsak az ásatások megindulása, a Budapest Régiségei c. évkönyv megalapítása, de közvetve a Fővárosi Múzeum megalapítása is. Gömöri Havas Sándor változatos politikai pályafutás után 51 éves korában nyugdíjaztatta magát, hogy ettől az időtől (1875-től) kezdve teljesen a főváros múltjának szentelhesse életét. 1872-től fővárosi bizottsági tag és ebben a minőségben eléri, hogy a Műemlékek Országos Bizottsága 1879-ben albizottságot küld ki az aquincumi vízvezeték-pillérek megóvása ügyében. Az albizottság javaslatának eredménye az 1879. január 19-én kelt 33,387/1878. sz. rendelet, amely szerint ,,a római vízvezetékpilléreknek további pusztítástól megmentése iránt a Tanács erélyesen intézkedvén ezeknek fenntartására és jövendőbeli biztosítása érdekében a kisajátításról szóló törvény rendelkezései szerint a lakosokkal a célt jogérvényesen biztosítani igyekezzék." A főváros lakossága azonban nemcsak avval tesz kárt a római emlékanyagban, hogy — mint a vízvezeték-pillérek megrongálása 498