Tanulmányok Budapest Múltjából 12. (1957)
Tóth András: Az Egyetemi Könyvtár és a magyar tudományos élet, 1849-1876 = La Bibliotheque universitaire et la vie scientifique en Hongrie, de 1849 a 1876 459-493
díszhelyet elfoglalhassa. Pár hónappal előbb, 1875. december 10-én váratlanul elhunyt. Országos részvét kísérte sírjába ; az akkori tudományos élet nagyjai búcsúztatták, azonban a hivatalos Magyarország — mint oly sokszor — hamar felejtett : a vallás- és közoktatásügyi minisztérium megtagadta a temetés költségeinek vállalását. 74 Toldy Ferenc természetesen tudatában volt annak, hogy a könyvtárral kapcsolatos tudománypolitikai elgondolásait csupán minőségileg és mennyiségileg megfelelő személyzettel valósíthatja meg. Bzért harcolt állandóan a létszám emeléséért, és ezért támasztott már 1849 végén igen magas igényt a kinevezendő könyvtárosokkal szemben. Amikor pontosan megszabta a követelményeket, soha nem nézte csupán a könyvtár szempontjait : az egyetem és az egész magyar tudományos élet igényeit tartotta szem előtt. Az őrökkel kapcsolatos igényeit a következőkben jelölte meg : általános jellegű tudományos műveltség (vagy egy-két terjedelmesebb tudományág alapos ismerete), több élő és holt nyelv tudása, jó kézírás, könyvtári és bibliográfiai szakismeretek, szigorú becsületesség, hivatali buzgóság, ,,valódi erkölcsi úgy mint külső viseleti míveltség". A közönséggel és a könyvtár látogatóival kapcsolatos igények terén kívánatos, hogy az őrök „nemesb míveltségük által a közöhséggeli érintkezésökben az intézetet minél kedveltebbé és így minél hasznosabbá (Kiemelés tőlem. T. A.) tegyék." Feltétlenül szükséges, hogy a külföldi vendégekkel való érintkezés során „tudományos társalgásuk és csinos bánámódjuk által az intézetről s a hazai tudós karról (Kiemelés tőlem. T. A.) jó véleményt gerjesszenek". A könyvtárosoknak a tudományos életben játszandó szerepét illetően folytatólag így ír : „Ha a szükséges tulajdonokon kívül az őr még irodalmi érdemek s szerzett híre által is díszt von az intézetre, annál több oka van az egyetemnek (Kiemelés tőlem. T. A.) ily hivatalnokának örülhetni." Alacsonyabb mértékű, de hasonló jellegű igényekkel lépett fel a tisztekkel kapcsolatban is. Jól tudta, hogy a folyamatos utánpótlás és a „merőleg új kinevezések" elkerülése biztosítja legjobban a könyvtári munka megfelelő minőségét. Blvileg tehát arra törekedett, hogy a tiszti (díjnoki) állásokra oly tehetséges fiatalokat neveztessen ki, akik alkalmasak lesznek majd az őri állások betöltésére is. Az 1848/49. évek állandó személyzeti változásai után a könyvtár a következő személyzettel kezdte meg munkáját : igazgató : Toldy Ferenc I. őr : Reguly Antal I. tiszt.: Csery József írnok : Garay János Napidíjas : Rischel Ágost Szolga : Dobocsányi Ignác Az igazgató személyéről már szóltunk. Impulzív lelki alkata, hatalmas általános szaktudása, szigorú és pártatlan kollegialitása, a könyvtár munkájában való aktív részvétele és lendülete magával ragadta 477 .
