Tanulmányok Budapest Múltjából 12. (1957)

Berlász Jenő: A Ganz-gyár első félszázada, 1845-1895 = Die ersten fünfzig Jahre der Ganz-Werke, 1845-1895 349-458

politikának a diadala volt ez, amely a Mechwart által fenntartott Gan& Ábrahám-féle elvek alapján nem érte be világszerte ismert gyártmányok egyszerű másolásával, hanem messzemenően önálló technikai alkotásokra, szabadalmas Ganz-specialitásokra igyekezett a vállalat működését alapozni. Csakis ennek alapján érthető meg, miként tudta a gyár azokat a pusztító tőkés túltermelési válságokat kiállani, sőt legyőzni, amelyek az osztrák gyarmati korlátok miatt amúgy is gyenge magyar nagyipart fejlődése útján minduntalan visszavetették. * Végigtekintve azon a fejlődésen, amely Ganz Ábrahám 1845-ben megnyitott budai kis öntőműhelyétől a millenniumi idők világhírű gép-,, vagon- és villamosipari gyáráig vezetett, — úgy véljük — az minden tiilzás nélkül nagyszerűnek, lenyűgözőnek mondható. A Nyugat anyagiszellemi kultúrájától messze elmaradt, hiánytalan politikai-gazdasági függetlenséggel a kiegyezés utáni időkben sem rendelkező Magyarországon különösen méltánylandó eredmény. Az egyoldalú szemlélet hajlamos rá, hogy ezt is, mint a kor számos más létesítményét, csupán a profitszerzéstől hajszolt kapitalista vállalkozás sikerének könyvelje el. Ha így vélekednénk a Ganz-gyár felemelkedéséről, mindenesetre tévednénk. Hogy a tüneményes sikerek nem csupán sivár nyereségvágyból születtek, az bizonyos. A kéregöntést feltaláló Ganz Ábrahám, a hengerőrlést tökéletesítő Mechwart, a vagonipart korszerűsítő Tscheuke Károly, a transzformátort megszerkesztő Zipernowsky—Déri—Bláthyegyüttes, a karburátort feltaláló Bánki Donát, a turbina-konstruktőr Szüts Béla és a villamosmozdonyt feltaláló Kandó Kálmán nevének említése önmagában is elegendő lehet annak felismeréséhez, hogy mérnökeink alkotószelleme, zsenialitása nélkül a Ganz-gyár sohasem jutott: volna arra a magaslatra, amelyre ezek közreműködésével emelkedett. Ezeknek a szellemi nagyságoknak tehát legalább akkora érdemük van a Ganz név világhírének kialakulásában, mint a részvénytársaságnak. De még ez sem a teljes igazság ! A történelmi valóság az, hogy a mérnökök, technikusok, művezetők százai, akiknek szokszor jelentős szerepéről, olyan keveset tudunk, — és az egyszerű munkások ezrei, akiknek a nevét sem tartották fenn a források, mind alapvetően fontos tényezői voltak a Ganz-gyár fennmaradásának és kelet-európai viszonylatban rendkívüli sikereinek. A tőke csak velük és általuk, az ő szellemi és testi erőfeszítésük felhasználásával nyerhetett részt abban az érdemben,, amelyet a Ganz-gyár a magyarság és az emberiség szolgálatában szerzett. FELHASZNÁLT FORRÁSOK Bevezetőben már. elmondottam, hogy az 1944. évi háborús események miatt hogyan hiúsult meg ennek a tanulmánynak a befejezése, és utaltam az előadás alapját alkotó nagyértékű forrásanyag sajnálatos megsemmisülésére is. 447