Tanulmányok Budapest Múltjából 12. (1957)

Berlász Jenő: A Ganz-gyár első félszázada, 1845-1895 = Die ersten fünfzig Jahre der Ganz-Werke, 1845-1895 349-458

inkább segítőtársai voltak a Ganznak, mint versenytársai. Az Államvasutak megrendeléseiből való részesedésük pl. annyira nem sértette a Ganz-gyár érdekeit, hogy időnként alvállalkozói viszonyban maga a Ganz adta át nekik megbízatásainak egy részét. (37. kép.) A Ganz-vagongyár termelése — 1885 óta exportlehetőségektől is támogatva — a kilencvenes években a következőképp alakult; Készült Évben Összesen Évben személykocsi teherkocsi egyéb kocsi Összesen 1890 346 2000 2346 1891 313 2580 30 2923 1892 60 3000 — 3060 1893 413 1926 . 107 2446 1894 520 1438 135 2093 1895 336 1481 171 1988 1896 213 2015 265 2493 1897 151 2041 161 2353 1898 206 2907 110 2223 1899 123 325 50 498 B számadatok — figyelmen kívül hagyva az 1899. évi kivételes jellegű visszaesést — nemcsak az évtized átlagos jó irányzatáról tanúskodnak, hanem az előző évtized eredményeihez képest mutatkozó hatalmas fellendülésről is. A nyolcvanas évek 2700-as csúcsteljesítményét most 2 alkalommal is sikerült messzemenően túlszárnyalni, viszont 1000 db alá csak egyetlen egyszer süllyedt a termelés, az előző korszak három esetével szemben. De a termelés mennyiségi növekedése csak egyik — szerényebbik — jele a Ganz-vagongyártás fejlődésének. Jóval többet mond ennél a kocsiépítés és berendezés fejlődése. B tekintetben alapvető fontosságú annak az irányelvnek az érvényesülése, mely 1885 óta — eltérőleg a korábbi idők beállítottságától — elsősorban nem a gazdaságos kihasználást és az olcsóságot hangsúlyozta a személykocsi-építésnél, hanem a műszaki kivitel tökéletességét s a belső beosztás és berendezés célszerűségét. Bz a felfogás — amely I^udwig Gyula elnökigazgatósága idején az Államvasutak minden megrendelésénél határozottan kifejezésre jutott — tette lehetővé a kocsiszerkesztésben és építésben a célszerűségnek a csínnal s a kényelemnek a kitűnő technikai munkával való párosulását. Korábban a vasúttársaságok helykihasználás és költségkímélés céljából túlnyomórészt középjáratú termeskocsikat építtettek. Most az oldalfolyosós szakaszos kocsik kerültek előtérbe. Minthogy pedig a fülkés beosztás nagyobb kocsihosszúságot kívánt, a kéttengelyű futószerkezetet megfelelően módosítani kellett, így jött létre a három tengelyen s a két kéttengelyű forgóalvázon nyugvó kocsitípus. Mindkét megoldás, de különösen az utóbbi, a tengelytávolság és a kocsisúly növekedésével járt, ami megint csak a kénye444