Tanulmányok Budapest Múltjából 12. (1957)

Berlász Jenő: A Ganz-gyár első félszázada, 1845-1895 = Die ersten fünfzig Jahre der Ganz-Werke, 1845-1895 349-458

és 37 zártkutatmány. Mindezek nem egy helyen feküdtek, hanem több község (Pecka, Perna, Slavonskopolje, Vojnic és Utinye) határában, Zágráb és Fiume megyében. Topusko csupán középpont volt. Itt állt egy lignitszénbánya közelében 26 kat. holdnyi telepen a faszénüzemű nagyolvasztó. A hármas fokozatú, három fúvókával és földalatti melegszélvezetéssel ellátott régi üzem 1892-ben került átalakításra. A munkálatokat Kail József vezette, ugyanaz, aki a budai öntöde és a lucskai nagyolvasztó korszerűsítését is végrehajtotta. A kibontakozott új üzem — egykorú vélemény szerint — nagyszerű volt : öntőcsarnok, kovács-, gép-, lakatos-, asztalos- és vegyvizsgáló műhely, külön szénpajta, anyagraktár és irodaépület tartozott hozzá. A nagyolvasztó, melyen Kail több eredeti elgondolású újítást alkalmazott, 14 m magas és 54 m

3 térfogatú volt ; felszereléséhez három Bouüleur-rendszerű gőzkazán, két összesen 60 I/E álló gőzgép, két fúvó, egy álló vascsöves léghevítő, két Worthington-tápszivattyú, egy 120 V 50 A dinamó s további két, 10 ül. 8 I,E gőzgép tartozott. Az olvasztómű üzemi vízszükségletét a közeli Glina patak mentén külön kazánnal és gőzgéppel ellátott szivattyúállomás biztosította. Maga az olvasztómű — az 1896-i statisztika szerint — 50, a bánya 80, a szénégetés pedig 200 főnyi munkáscsoportot foglalkoztatott. Ezzel a felkészültséggel évenként 120 000 —130 000 q vasércből — 25 000 q mészkő és 50 000 q faszén felhasználásával — mintegy 50 000—55 000 q nyersvas volt előállítható. Az ily módon kiépített s nagyszerűen működő bányát és kohóművet tíz évi bérlet után, 1897-ben, a Ganz 50 000 forintnyi örökáron megváltotta. Ám ennek az összegnek is több, mint ötödrésze megtérült a mecenzéfi telep eladásából. Évekkel korábban (1891-ben, illetőleg 1893-ban) ugyanis a mecenzéfi, rákói és szomolnoki ingatlanokat, illetve bányarészeket a Rimamurány-Salgótarjáni Vasmű s több más vevő 11 000 forintért megvásárolta. íme, a Ganz vas- és gépgyártás kilencvenes évekbeli fejlődésének vázlata! A XIX. és XX. század fordulóján négy gyártelep és nyolc gyártási ágazat hirdeti a vállalatban összpontosított szellemi és anyagi erők nagyszerű együtthatását. Nem kevésbé jelentős a vagongyár kilencvenes évekbeli fejlődése. Sőt, az alább bemutatandó adatok igazolni fogják, hogy a termelőmunka növekedése, a műszaki haladás, a gj^ártelep terjeszkedése és a munkaerők gyarapodása itt még határozottabb, még erőteljesebb, még elismerésre méltóbb eredménnyel járt, mint az eredeti üzemágakban. Vagoniparunk fejlődésvonalát ebben a korszakban is szinte kizárólag a hazai vasútépítés, a forgalomgyarapodás, illetőleg az állami közlekedéspolitika tényezői határozzák meg. B vonatkozásokban pedig többnyire kedvező irányzat érvényesült. Az országos pályahossz évenként átlag 500 km-rel növekszik; az 1889. évi 10 736 km-es hálózat 1895 végéig 13 274 km-re nőtt. Még számottevőbb a vasúti személyforgalom s az áruszállítás fellendülése : az évtized elejétől a millenniumig az utasok száma kerek számban 19 millióról 53 millióra, a szállítmányok 442