Tanulmányok Budapest Múltjából 12. (1957)

Berlász Jenő: A Ganz-gyár első félszázada, 1845-1895 = Die ersten fünfzig Jahre der Ganz-Werke, 1845-1895 349-458

III. A hármas tagozatú nagyüzem: gép-, y agon- és villamossági gyár 1880—1889 A tőkés gazdasági rend történetében 1880-nal új szakasz kezdődik : a monopolkapitalizmusba való átmenet időszaka. A változás lényege — köztudomásúlag — a szabadversenynek mint a tőkés termelés eddig uralkodó módszerének lassú kiküszöbölődése és a tőke koncentrációjából létrejövő monopólium-rendszer fokozatos kibontakozása. A gazdasági élet új főtényezője mindinkább a nagybank lesz, amely hagyományos hitelügyi tevékenységein túl különböző ügyletekkel (alapítás, felvásárlás stb.) behatol az ipari, közlekedési és kereskedelmi vállalatokba, egyre nagyobb mértékben szerzi meg ezeknek a részvényeit. Kialakul tehát az új tőkeforma : a monopolizálódó nagyipar és a monopolista nagybank szerves egysége, a finánctőke. A magyar gazdasági életben ennek a folyamatnak csak az előjátékára kerül sor a nyolcvanas években. A termelés további koncentrációja, az elsőrangú jelentőségű nyersanyagforrások lefoglalása és a hitelrendszerben végbemenő központosítások — szoros kapcsolatban a meg-megújuló osztrák, francia és német tőkebehozatallal — jelzik a meginduló átalakulást. Gyáriparunkban nem annyira a külföldi finánctőke importja, mint inkább a hazai tőkének a hetvenes évek végén meginduló fokozott felhalmozódása indított fejlődést. E fejlődésben azonban monopolista törekvések még alig-alig mutatkoznak. A magyar nagyipar túl fiatal, túl jelentéktelen volt ahhoz, hogy lépést tarthasson a nyugati változással. Előbb még növekednie, izmosodnia kellett. Az erősödés részben új ipari üzemek életrehívása, részben a már meglevő érdekeltségek kibővítése által ment végbe. Bizonyos fejletlen iparágakban az új gyárak alapítását az államhatalom is hathatós támogatásban részesítette (1881 : XlylV. te), de az eredmények mégis sokkal jelentékenyebbek voltak a már meglevő vállalkozások fellendülése tekintetében. 1880-tól 1886-ig a hazai burzsoázia érdekkörébe tartozó hagyományos iparágakban (malomipar, szeszipar, vas- és gépipar) folyamatos felfelé ívelés mutatkozott. 1886-ban ezt az egyenletes emelkedést egy az 1873. évihez hasonló tőkés ipari túltermelési válság megakasztotta, de csak rövid időre, s csupán könnyebb megrázkódtatást okozva. Ezután a fellendülés még erőteljesebbé vált, nem utolsó sorban azoknak az iparpolitikai intézkedéseknek a következtében, amelyeket a magyar áÜam az imént lezajlott ipari válság, a hosszabb idő óta tartó, de ekkoriban erősebben elmélyülő mezőgazdasági válság és a külpolitikai feszültség növekedése, az ún. hadkészültségi válság folytán előállt államháztartási deficit csökkentése érdekében tett. A fejlődés egyik legszembetűnőbb területe a gépgyártás volt. Ez fellendülését több tényező kedvező együtthatásának köszönhette, lyeghatékonyabb közöttük továbbra is a vasútépítés volt. Az idáig csupán üzleti spekulációtól irányított vasútépítési vállalkozásoknak most 394