Tanulmányok Budapest Múltjából 12. (1957)

Berlász Jenő: A Ganz-gyár első félszázada, 1845-1895 = Die ersten fünfzig Jahre der Ganz-Werke, 1845-1895 349-458

' hogy az üzem, amely a keréköntés időszakában csak tágabb értelemben volt gépgyárnak nevezhető, igényes megmunkálást végző igazi gépgyárrá alakult át. De volt a Ganz-gyár sikeres helytállásának mindezeken túlmenő korszakos jelentősége is, amely döntően kihatott az egész magyar gépipar elkövetkezendő alakulására. A válságidőszak nemcsak az egyes vállalatok szilárdságának, hanem az 1867-tel kezdődő magyar ipari forradalomnak is próbatétele volt. Magyarországon ez az időszakasz volt a szabadversenyen alapuló tőkés ipari fejlődés klasszikus ideje. Valóban, szinte korlátlan versenyfutás folyt a pénztőkének ipari tőkévé való átalakítása, a létrehozott nagyiparnak kiszélesítése és gépesítése érdekében. Az egyenlőtlen tőkeerővel rendelkező nagyipari alapítások természetesen igen különböző sikerrel működtek : a kisebb tőkékre támaszkodó, műszakilag gyengébben megalapozott vállalatok nem tudtak lépést tartani a nagyobbakkal. A gyengébbek sorsa a lemaradás, a tönkremenetel volt. Ez a lassú lemorzsolódás 1869-ben, illetőleg 1873-ban és a következő években földrengésszerű összeomlásokba csapott át. A csak spekulációra alapított részvénytársaságokat valósággal elfújta a válság szele, de megingatta és önállóságuk feladására kényszerítette a szolid alapítású, de gyenge tőkeerejű vállalatokat is. Megindult a tőke és a termelés koncentrációja : a csődbe került vállalatok vagy fuzionáltak, vagy eladásra kerültek. E folyamat a magyar gépgyártásban jellegzetesen érvényesült, és szoros összefüggésben volt a Ganz-gyár ez időbeli és további fejlődésével. A kiegyezést követő fellendülés éveiben létrehozott gépgyári részvénytársaságok többsége már az 1869-i pénzválság idején tönkrement. Az elégtelen pénzügyi és szakmai megalapozottság megbosszulta magát : az osztrák banktőke mesterkedései által kiélezett válságban fel kellett számolniok. Hasonló sors érte a többi gépgyárat is az 1873-i túltermelési válságban. Minthogy azonban a Monarchia-szerte érvényesülő vasútépítési konjunktúrát az osztrák gépgyártás egymaga nem volt képes kiszolgálni, a magyar gépiparnak — még a gyarmati és feudális örökség mellett is — jelentékeny érvényesülési lehetősége maradt. Ebből az következett, hogy a válságban megbukott gépgyárak tőkéjének nem kellett szükségképpen elenyésznie, hanem mód volt rá, hogy más vállalkozók kezébe kerülve, tovább működhessenek. A folyamat valóban ezen az úton haladt tovább : a gyengének bizonyult gyárak tőkéje és termelése már erősebb, jelentékenyebb vállalatokba folyt át. A magyar gépipari koncentráció legelső jellegzetes példáját a túltermelési válságból megerősödve kikerült Ganz-gyár szolgáltatta az Első Magyar Vagongyár Rt. vállalatának megszerzésével. Ez a nagy jelentőségű esemény a következőképp ment végbe. Az 1879-i üzletév fényes sikere nagyarányú vállalátkiterjesztés gondolatát érlelte meg az igazgatóságban. Ezúttal nem a régi Kórház utcai telep bővítése volt a cél, nem is az öntő vagy gépüzem fejlesztése, hanem egy új üzem megszerzése, s vele egy teljesen új iparágnak a 388