Tanulmányok Budapest Múltjából 12. (1957)

Berlász Jenő: A Ganz-gyár első félszázada, 1845-1895 = Die ersten fünfzig Jahre der Ganz-Werke, 1845-1895 349-458

találmányát — úgy látszik — most már maga is kellőképen értékelte, mert célszerűnek látta azt az 1855-i párizsi világkiállításon bemutatni. Várakozásában nem csalódott : művével elnyerte a kiállítás bronz kitüntetését. Párizsi útján egyébként is termékenyítő benyomásokat szerezhetett : közvetlenül láthatta, mennyit fejlődött 1836 óta — amikor mint vándorló legény járt ott — a nyugati vas-és géptechnika, s megismerhette a legmodernebb angol, amerikai, francia ipari újításokat és törekvéseket. Nem kétséges, hogy elhatározásaiban megerősödve, megnövekedett munkakedvvel tért haza, s fokozott energiával folytatta megkezdett nagyüzemépítő vállalkozását. legelőször levonta az új helyzetből a szászkai telepre nézve adódó következtetéseket. Bármily nagyszerű volt is Szászka természeti helyzete és teljesítőképessége, a velejáró gondok oly súllyal nehezedtek Ganzra, hogy el kellett határoznia feladását. A rengeteg tőke- és munkabefektetés nem hozta meg a kellő eredményeket, mert a társas viszony — 1853 óta egy harmadik társ is részese volt a vállalatnak — egyrészről korlátozta Ganz cselekvési szabadságát, másrészről alkalmas üzletvezető híján bizonytalanná tette ellenőrzését. Ezek s más nehézségek — pl. megfelelő kohászati szakmunkások hiánya — meggyőzték őt e vidéki üzem további fenntartásának céltalanságáról. Hosszas tárgyalások után 1856 végén el is adta üzletrészét az Osztrák Államvasúti Társaságnak. A szászkai vállalatból felszabaduló, legalább 50 000—60 000 forintnyi tőke megadta a lehetőséget az új feladatokra átálló budai üzem új üzletkörének megszervezéséhez. 1856-tól kezdve Ganz fokozatosan kikapcsolódik a pest—budai polgári-városi piac kereteiből s párhuzamosan megkezdi Közép-Európa egészére kiterjedő széles vásárlókörének kiépítését. Rendkívüli vállalkozói tehetsége most bontakozik ki teljességében. Az elmúlt tizenkét év erőfeszítései szinte semmiséggé törpülnek az ezután következő teljesítményekhez képest. Ganz anélkül, hogy a közvetlen, személyes vállalatirányításnak bármelyik részletét elhanyagolná, maga veszi kézbe a külföldi üzletszerzés roppant feladatát is. Nehéz elképzelni, hogyan tudta ugyanaz az ember egy rohamosan növekvő vállalat ügyvitelének, kalkulációjának, tőkeellátásának, anyagbeszerzésének, műszaki munkájának irányítása mellett még a kereskedelmi ügynökséget is ellátni. De tény, hogy ellátta ! 1856-tól alig múlt el esztendő sorozatos külföldi utazásai nélkül. Útjainak pontos rendjét szinte alig lehet meghatározni. De a vázlatos áttekintés is elegendő e részlettevékenység méreteinek szemléltetéséhez. A szóban forgó első esztendőben, 1856-ban Galíciát, Morvaországot, Felső-Ausztriát és Szászországot keresi fel, 1857—58-ban az osztrák tartományokba utazik és részt vesz a berni iparmű-kiállításon, 1859-ben ismét Szászországban, majd Bajorországban és Sziléziában jár, 1860-ban Orosz-Lengyelországban, Bajorországban, Svájcban, Szászországban, Poroszországban, Thüringiában és Törökországban tűnik fel, 1861-ben megint Poroszországban, Oroszországban, Sziléziában, Csehországban, a Rajna és a 365