Tanulmányok Budapest Múltjából 12. (1957)

Lakatos Ernő: Budapestkörnyék 1848-ban = La région de Budapest en 1848 313-348

tényleges anyagi erejét itt már nem kizárólag a földtulajdon határozza meg, mint a tiszta földmívelő községekben. Az iparos árukészletekben és nyersanyagban már annyit halmoz össze, ami felér egy fél, sőt egy egész telek forgalmi értékével. A lakóépületek és ingóságok értékére vonatkozóan tájékoztatást nyújt az 1848. évi soroksári tűzkár megállapítására összeállított bizottság kárbecslése. Soroksáron ugyanis 1848. május 1-én hatalmas tűzvész pusztított. Közel másfélszáz ház porrá égett, a mezőváros egyharmada elhamvadt. Kárt szenvedett 66 telkes és 77 zsellér, öt lakó.

39 A károsultak nagyobb része Soroksár jómódú rétegéhez tartozott. A tüzet gondatlanság okozta, és hatékonyan védekezni nem tudtak ellene, mert az egész város a szentkereszti búcsún volt. A károkat szakértőkből és kárt nem szenvedett lakosokból álló bizottság állapította meg, képviselve voltak benne mind a telkesek, mind a zsellérek. A telkes gazdák tűzkára 2300 és 3000 Ft között mozgott, de volt 4223 Ft-os és volt 1335 Ft-os kár is. A féltelkes gazdák kára 1500 és 2000 Ft körül volt (minimum 1365, maximum 1801 Ft). Az iparosok vesztesége felülmúlta a féltelkesek kárát és megközelítette a telkes jobbágyokét: átlagos káruk 1700—2400 Ft. Egyeseké még több volt: Maur Mátyás festő 3333, Kamm Antal köteles 3312 Ft, Steinmüller János asztalos 2870 Ft, Naplocz Tamás asztalos 2738 Ft kárral szerepel a kimutatásban. Ha a kárlistából a kárt nem szenvedett lakosság anyagi erejére is következtethetünk, akkor Soroksáron anyagilag "erős ipari réteget kell feltételeznünk. A nem iparos földmívelő zsellérek vesztesége 500—1000 Ft volt. A kárlista is egyébként erős differenciálódást mutat, és utal arra, hogy a nagy kategóriákon belül (jobbágy, zsellér) igen éles különbségek voltak, és az anyagi értékeket tekintve egyesek veszteségei megközelítették a másik gazdagabb kategóriában levők átlagos veszteségét. Figyelembe kell vennünk azt a körülményt, hogy a kárvallottaknak teljes vagyonuk semmisült meg, legalábbis ingóságaikból semmit sem tudtak megmenteni, hiszen az említett ok miatt a fél város nem volt odahaza, és a hazatérő búcsúsok házuk és ingó vagyonuk üszkös romjait látták viszont. A becslő bizottság pártatlan és a megyei hatóságtól ellenőrzött munkát végzett. A soroksári tűzvész pusztítása akkora volt, hogy a tanács országos gyűjtés engedélyezését kérte (meg is kapta) és a károsultaknak a közterhektől való mentesítését, továbbá a megye intézkedését arra nézve, hogy a nád- és zsuptetőt küszöböljék ki.

40 A tűzveszély a budapestkörnyéki községekben általános volt, Soroksáron még ugyanebben az évben ismét négy ház égett le,

41 1854-ben ismét hatalmas tűzvész pusztított.

42 Hidegkúton 1840. május 2-án 43 ház égett le.

43 Csepelt az 1838-as árvíz vitte el. A szabálytalan időközben visszatérő elemi csapások sokszor évtizedek gyűjtő munkáját semmisítették meg. A csapások ellenére a terület jó földrajzi fekvésénél fogva a lakosság újra erőre kapott. A soroksári nép fejlett céhes ipara folytán jobb viszonyokat teremtett magának. Soroksáréhoz hasonló körülmények között élt Újpest és Rákospalota népe. A budai részek a már említett 330