Tanulmányok Budapest Múltjából 12. (1957)

Gyömrei Sándor: A kereskedelmi tőke kialakulása és szerepe Pest-Budán 1849-ig = Vozniknovenie i rol torgovogo kapitala v. g. Pest-Buda do 1849 g. 197-278

tott, de nem annyira, hogy az ipari nyersanyagok piaci helyzetét a kincstári vásárlások túlzottan befolyásolták volna. Ennek az iratokban nincsen nyoma. Az erősebb nekilendülést az akkori világpiac szétszakítása robbantotta ki. Az angol flotta 1796 óta őrködött azon, hogy az Egyesült Államok és általában a tengerentúl árui ne juthassanak el Franciaországba és az ennek alávetett államokba. Az 1807-től 1812-ig tartó orosz—török háború elzárta a fekete-tengeri gabonás hajók áthaladását a Boszporuszon. Spanyolországnak hadszíntérré válása megsemmisítette az akkori világ legnagyobb gyapjútermelését és ennek hatása még Waterloo után is sok éven át érezhető volt. Az így keletkezett és egyre fokozódó áruhiány szöktette fel az árakat, és a magyar búzát, gyapjút, dohányt, bort keresetté tette olyan piacokon is, ahová azelőtt alig jutott el. A világpiaci áremelkedés hatása tetemes nyereséget hozott elsősorban az árutermelő nagybirtokosoknak és egyes spekulánsoknak. A magyar, közelebbről a pesti kereskedelem ezeket a nyerészkedési lehetőségeket viszonylag igen kis mértékben tudta kihasználni. A kereskedő helyzetét jól világítja meg Macher Andrásnak, a Natorp-cég utódának egy regensburgi kereskedőhöz 1805-ben írt levele : ,,. . a dohány, viasz, minden áru drágább lett és drága készpénzért úgyszólván semmit sem lehet kapni. A termelők túlságosan meggazdagodtak, nem adják ide terményeiket, ha nem fizetik meg a követelt árat. A kereskedő háromszoros tőkével sem szerezheti meg azt, amit azelőtt."

131 Ez a megállapítás rátapint a lényegre : az egyes kereskedő csekély tőkéje mellett, amit hitel útján alig tudott növelni, az addiginál kisebb szerepre szorult a piacon. ,,Csak az nevezheti magát szerencsésnek, aki szerződésekkel olcsó áron halmozhat fel készleteket és ezeket drágán adhatja el."

132 Csakhogy a földesurakkal kötött szerződés sokszor semmit sem ér, mert ha ismét emelkedik birtokos nem szállít. „Esterházy uzsoráskodik az olajmaggal, 4 Ft-ról 26 Ft-ra emelte az árat, míg vevőjét 20 Ft-os áron terhelte a szállítási kötelezettség Bécs városával szemben."

133 Esterházy nem kivétel, hanem típus. A szerződésszegő földesurat a kereskedő nem perelhette a Tárnoki Bíróságnál. A magyar kereskedőnek nincsenek jó kapcsolatai a bécsi minisztériumoknál, míg egyes osztrák spekulánsoknak sikerül váratlanul kiviteli tilalmat kieszközölni, ezzel lenyomni az árakat és így az ország kárára meggazdagodni.

134 A háború előtt hiányzó pesti gabonakereskedelem kifejlődését a konjunktúra alig vitte tovább. A rendeletek tiltják, hogy kereskedők gabonát vásárolhassanak össze. Ezért lyiedemann Frigyes, akiről még többször lesz szó, jobb hiányában nyersselyemmel való kereskedésre kér engedélyt.

135 Legfeljebb a kereskedelmen kívül álló spekulánsok állanak össze egy-egy alkalmi kincstári szállításra, így pl. 1796-ban Egger György kávés Krachenfela és Mayer Ferenc serf őzökkel.

136 Egger erre a célra magánosoktól szedett össze 50 000 Ft-ot, köztük volt egy ezredes, lelkész, Schedius helytartósági tanácsos, de csak egy kereskedő 1000 Ft-tal.

137 Pest megye 1813-ban arra kényszerül, hogy a subsidium 217