Tanulmányok Budapest Múltjából 12. (1957)

Gyömrei Sándor: A kereskedelmi tőke kialakulása és szerepe Pest-Budán 1849-ig = Vozniknovenie i rol torgovogo kapitala v. g. Pest-Buda do 1849 g. 197-278

nem nagy, pl. méz, szalonna, nyerskender. Kzek között említi a dohányt is, ennek kedvező helyzete azonban nem tartott sokáig : az eredetileg \y

2 krajcáros kiviteli vám fokról fokra 12 Ft-ra hágott. A második pontba osztja be többek között a bort, mint olyan árut, amelynek kiviteli vámja nem nagy, de ha Ausztriában fogyasztják el, ott igen nagy consume alá esik. A harmadik csoportba tartozó áruk a monarchiából való kivitel esetén igen súlyos exportvám alá esnek, pl. a gyapjú, faggyú, hamuzsír. A negyedik kategóriába tartozó árukat a monarchiából egyáltalán tilos kivinni, így a nyersbőrfajtákat. Végül az ötödikben csoportosítja a legfontosabb kiviteli áruinkat : gabona, állatok, zsír, hüvelyesek és a többi élelmiszerek. Bzek mind kiviteli tilalom alatt állanak. A vámhelyzet tehát a kiviteli viszonylatban igen rossz. Ennek ellenére a külföldi kereslet megtöbbszöröződött, vonzási ereje áttörte a gyarmati rendszer sorompóit. A kivitel megnagyobbodott számaiban a francia háborúk által teremtett kedvező értékesítési konjunktúra jut kifejezésre. Horváth Mihály óta történeti irodalmunkban többször találkozunk azzal a megállapítással, hogy a közel negyedszázadig elhúzódó háború gazdasági hatása, nevezetesen a szorosabb értelemben vett hadi szállítási lehetőségek, a magyar termények iránt külföldön megnövekedett kereslet, a napóleoni szárazföldi zárlat, de még a háborús inflációnak kihasználása is a kereskedelem fellendülését okozta. Meg kell vizsgálnunk egyenkint ezeket a tényezőket abból a szempontból, miképpen hatottak a kereskedelmi tőke fejlődésére az ország forgalmi központjában. 1. A háborús konjunktúra A francia háborúk idejében jelentkező magyarországi gazdasági konjunktúrát előidéző tényezők közül viszonylag kisebb súllyal esett a mérlegbe a megnövekedett katonai szükségletek fedezése, mint a háború okozta világgazdasági változások. A hadrakelt osztrák seregek állománya legfeljebb százezer fővel haladta meg a békelétszámot. Bár az élelmezés tekintetében az a gyökeres változás állott be, hogy míg békeidőben a katonaság kaszárnyák hiányában nagyobbrészt a falvakban „feküdt" és ellátását a bekvártélyozó parasztság természetben volt kénytelen adni, a csapatok háborús koncentrálásával előállott kenyér-, hús- és zabszükségletet már nem lehetett a naturál-gazdaság keretében előteremteni. Az országgyűlések által megszavazott természetbeni subsidium gabonáért viszont nem fizettek. Különben is — két, rövid ideig tartó hadjárat kivételével — az osztrák seregek Felső-Olaszország, a Rajnavidék és Belgium termését élték fel. A hadfelszerelés iparcikkei tekintetében a II. József által mintaszerűen megszervezett katonai intendantúra gondoskodott arról, hogy mindent az ezredműhelyek állítsanak elő, óriási raktárakban halmozták fel az egyenruhát, nyersanyagot, hogy fölösleges pénzt ne pazaroljanak a háborús időkben megdráguló árukra.

130 A francia háborúk alatt ez a helyzet módosulha216