Tanulmányok Budapest Múltjából 12. (1957)
Gyömrei Sándor: A kereskedelmi tőke kialakulása és szerepe Pest-Budán 1849-ig = Vozniknovenie i rol torgovogo kapitala v. g. Pest-Buda do 1849 g. 197-278
század végéig Pesten nem alakulhatott ki olyan gyapjúkereskedelem, amely megfelelt volna a magyar gyapjúkivitel jelentőségének. II. József halála másnapján a pesti tanács elrendelte a beköltözött zsidók kiűzését. A Helytartótanács azonban rögtön megsemmisítette a határozatot, mert „ez az egész ország kereskedelmében zavart idézhet elő" és elrendelte, hogy az országgyűlés végzéséig a már itt lakó zsidók tartassanak meg eddigi jogállapotukban. Pest város országgyűlési követi utasításában megismételte a zsidók kiűzésére irányuló követelését és hozzátette, hogy eltávolításuk semmi kárral nem fog járni a kereskedelemre, „amelynek folytatása nem kíván állandó helyet". A pesti álláspontot azonban még a többi városok sem tették magukévá. 62 Az országgyűlés döntése meghagyta a zsidókat a II. József alatti helyzetükben.. A zsidó kereskedők terményüzleteinek megzavarása már ellenkezett a földesurak érdekeivel, innen van a jozefinista szellemű, zsidó vonatkozású rendelkezések fenntartása a reakció idejében. Amikor azután a pesti tanácsnak nem maradt más alkalmas eszköze a zsidók letelepülésével szemben, mint a rendeletek megszorító értelmű magyarázata, a Helytartótanács rendszerint megváltoztatta a város elutasító határozatait, ha terménykereskedő ügyéről volt szó, viszont nem volt kifogása a textilkereskedők távoltartása ellen. Csak a század utolsó évében enyhült a tanács magatartása, ekkor költözhettek Pestre az óbudai textilkereskedők és színnyomatozók, Pest XIX. századi textilnagykereskedelmének megalapítói. A városi tanács és a grémium sok évtizedre akadályozó magatartása a keletkezhető nagyobb kereskedelmi vállalkozásokkal szemben jelentős lépésvesztés volt a kereskedelmi tőke gyarapodásának folyamatában. Ezzel ellentétben a Délvidéken halmozódott fel kereskedő tőke délszláv, német stb. kereskedők kezén, mert a termény és állatkereskedelmet ők bonyolították le. 4. A hitelszűke mint a kereskedelmi tőkefelhalmozás akadálya A pénztőke összpontosulása — eltérően a Nyugattól — nálunk elsődlegesen nem a kereskedők kezében történt, illetve a termelés körén kívül álló elemek körében ment végbe. Főképpen két helyen akkumulálódott a készpénz a XVII. század elején. Először is a császári hivatalnokoknál és katonatiszteknél, akiket a bécsi kormány rászabadított a lakosságra, és fizetés helyett jogot adott nekik arra, hogy az országot kifoszszák. A pénzfelhalmozás másik gyújtópontjára a neves merkantilista író, Schröder, a szepesi kamara tanácsosa mutat rá : „Az egyház minden pénzt magához von, egyedül a papok lesznek gazdagok, mindenki más szegény." 63 Nem sokat örököltünk tehát „a középkor hagyatékából, a kereskedelmi és uzsorátokéból". így tehát az idegenben keletkezett kereskedelmi tőkének áttételére volt ráutalva az ország. Bécsi, olasz, görög és zsidó tőkék szivárogtak 206