Tanulmányok Budapest Múltjából 12. (1957)
Gyömrei Sándor: A kereskedelmi tőke kialakulása és szerepe Pest-Budán 1849-ig = Vozniknovenie i rol torgovogo kapitala v. g. Pest-Buda do 1849 g. 197-278
üzletek folyamatosságát ezután a Bernucca-cég biztosította mintegy harminc éven át. Amikor Bernucca meghalt, a hagyaték hivatalos értéke meghaladta a 200 000 Ft-ot, sőt egy másik forrás félmillióra becsülte. 25 Kétségtelenül ez volt a XVIII. század közepén a legnagyobb magyarországi polgári vagyon. Ha ez a tőke ipari vállalkozásokba ment volna át, nagy lendületet idézhetett volna elő. Bernucca azonban, mint az Osztrák Keleti Társaság iparvállalatainak magyarországi főügynöke, 26 ellentétes érdekű volt egy keletkezhető magyar manufaktúrával szemben. Ezért sem változhatott át a kor legnagyobb itteni kereskedelmi tőkéje ipari tőkévé. Az örökösök hátrahagyása nélkül meghalt Bernucca hagyatéka részben különböző állami, városi és egyházi pénztárak között morzsolódott szét, részben kiszivárgott az országból. 27 A század közepén ért meg a helyzet odáig, hogy a vámtarifák eszközével lehessen biztosítani a magyar gyarmat fölötti teljes uralmat. Ezt megelőzőleg sem maradt azonban felhasználatlanul a vámokkal, egyelőre a belső vámokkal való operálás lehetősége, hogy a kereskedelem hasznát a kincstár lefölözze. Buda és közvetve Pest még a többi városnál is hátrányosabb helyzetbe került az Árpád-korból eredő királyi vámnak 1718-ban történt visszaállításával. Ez a vám a rendes harmincad felét tette, tehát a Budára vitt áruk után másfélszeres vámot kellett fizetni. Buda volt az egyetlen város, ahonnan kivitt portékák vámkötelesek voltak. A törvénytelen elvámolás csápjai a pesti vásárokra is átnyúltak. 28 Sőt a magyar udvari kamara a gyarmatpolitika szolgálatában odáig süllyedt, hogy 1773-ban a bécsi helyi áruk királyi vámját a harmincad másfélszeresében, a magyar árukét pedig ennek két és félszeresében állapította meg. 29 Csak József császár erélye vetett véget a helyi vámszedéssel a több mint fél századig tartó visszaélésnek, amit az 1751-es országgyűlés is „abusive et usurpative" jelzővel illetett. 30, A gyarmatrendszer kereskedelempolitikai szakasza az 1754. évi harmincadszabályzattal kezdődik. Az ekkor még fejlődése elején állott osztrák ipar nem gondolhatott arra, hogy Magyarország iparcikkbehozatalát teljesen kezébe kaparintsa. A bécsi vámpolitika ezért még nem összpontosíthatta minden erejét arra, hogy Magyarországot az osztrák iparcikkek kizárólagos vásárlására kényszerítse, hanem egyelőre megelégedett azzal, hogy a magyar behozatali forgalom közvetítői hasznát a bécsi kereskedőknek tartsa fenn. A vámtarifa fokozatai arra szorít tották a magyar importőrt, hogy az osztrák közvetítéssel megdrágított külföldi árut vásárolja meg, mert így a 30%-os vám helyett csak 5%-ot fizetett, 31 és ha osztrák árut vásárolt, ezt 3%-os vám ellenében hozhatta be. 32 A Bécsben külföldi iparcikket vásárló magyar kereskedő kénytelen volt 5—10% jutalékot fizetni az üzletkötésben csak névleg részt vevő osztrák cégnek. 33 ,,A vámtarifa a magyar kereskedelmi tőke felhalmozódását lefékezte és a magyar kereskedelmet az osztrák kereskedelmi tőke szolgálatába állította." 34 A bécsi közvetítőkereskedelem itteni hegemóniáját Almássy Pál is megállapította, amikor mint fiumei kormányzó tervezetet dolgozott ki a magyar kikötő forgalmának fejlesztésére. „Pest 201 ..--... !.-•"".:•.. •.'.--..'.•-.-.:• ''• '. A.'.'' ' 5:--r- -.'*..'•'•• ' •..'.VV----V •:-: , 'A.-: :'•'..".'•"••'••