Tanulmányok Budapest Múltjából 12. (1957)

Gyömrei Sándor: A kereskedelmi tőke kialakulása és szerepe Pest-Budán 1849-ig = Vozniknovenie i rol torgovogo kapitala v. g. Pest-Buda do 1849 g. 197-278

Mérei Gyula találó okfejtése kétségbe vonja. „Bár az egyik oldalon a parasztság kisajátítása folytán egyre nagyobb paraszti tömegek váltak el földjüktől, minthogy többségükben nem tudták eladni munkaerejüket, úgyszólván semminemű, vásárlóerőt nem jelentettek. Csak a jómódú parasztság vásárlóképes. Ez azonban csak vékony réteget jelentett."

7 A belső piac fejlődésének lemérésére a külkereskedelem, különösen a behozatal terjedelmének változása alkalmas. 1733-ban a behozatal értéke 3 millió Ft,

8 míg a 80-as évek átlagában 10,8 millió.

9 A növekedés tehát 260%, míg a népszaporulat ebben az időközben 250%.

10 A kereskedők száma is valamivel nagyobb mértékben növekedvén, mint a behozatalé, az áruforgalomnak egy kereskedőre eső átlaga tehát csökkent. E három adat összevetése így arra mutat, hogy a kereskedelmi tőke felhalmozásának lehetősége nagyon korlátozott volt. A kereskedelmi forgalom és a népesség növekedésének csaknem teljes egybevágóságával szemben nézzük meg egy olyan ország megfelelő adatait, ahol a tőke gyarapodásának üteme még nem is jelzi a legfelsőbb fokot : Franciaországét. Itt a század második és negyedik negyede között a lakosság 22%-os szaporodása mellett az áruforgalom értéke megháromszorozódott.

11 így persze gyarapodhatott a vagyonos francia kereskedő réteg. Nálunk a fogyasztó elemek : a föld népe, amely csak kivételes vidékeken rendelkezik fölösleggel,

12 a kis számú városi polgárság, amely a hanyatló céhkorszakban elszegényedik, az iparoslegény, akinek bére másfél napszámnak felel meg, a kisnemesség, amelynek szükségleteit még mindig a gyomor mérete szabja meg. Ebben a piaci adottságban a jórészt külföldi cikkekre szorítkozó kereskedelem lehetőségei igen csekélyek. A pesti kereskedelem forgalma a XVIII. század első felében még a többi magyar központokét sem éri el. Az itteni vámhivatalt a csekély forgalom miatt 1722-ben •— Dunaföldvárra helyezik át.

13 A budai vámhivatal forgalma 1738-ban csak egyötöde a pozsonyinak.

14 „Az itteni kereskedők között igen kevésnek van valamije."

15 Csak a század utolsó két évtizedében válik Pest a magyarországi forgalom központjává. A fejlődés főoka, hogy az ausztriai manufaktúráknak mind nagyobb szüksége lett a magyar nyersanyagokra. A század közepén még csak 5 millió Ft-ot kitevő export a nyolcvanas évek végén meghaladja a 17 milliót. Almássy Pál szemléletesen írja le

16 a külkereskedelem lebonyolítását. „Az egész országban szétszórt, alárendelt görög és zsidó faktorok a terményeket kicsinyben összegyűjtik, gyakran azonban a külföldi kereskedők maguk küldik alkalmazottaikat a termelőhöz, ahonnan Pestre, mint kereskedelmi központba hozzák fel az árut. A pesti kereskedő ezeket részben ausztriai megbízóinak küldi el, részben a pesti vásárra érkező német kereskedőknek adja el." Ebből látszik, hogy Pest forgalmi központ jellege már erősebb, de a pesti terménykereskedő inkább csak ügynöke az osztrák nagykereskedőnek, amint csak alkusza a földesúrnak." Kevés magyar kereskedő szerezheti be első kézből a külföldi gyártmányokat — folytatja Almássy —-, hanem az itteni vásárra érkező Jdilföldi kereskedőtől kapja." A pesti kereskedelem, vagy még inkább 199