Tanulmányok Budapest Múltjából 12. (1957)
Nagy Lajos: Mezőgazdaság Pesten a XVIII. században = Agriculture in the town of Pest during the 18th century 133-196
maradt ideje és ereje arra, hogy azokat a szőlőket, melyeket a XVII. század végétől kezdve Budán, a csepeli szőlőhegyen és Óbudán bírtak, kiegészítve ezeket elég nagy mennyiségben a XVIII. század folyamán a kőbányai ó- és újhegyi, budaörsi és tétényi szőlőkkel, továbbra is művelje. Mivel a szőlők nagy része a város területén kívül volt, ezzel kapcsolatban igen sok probléma merült fel. Az egyik, amit már említettünk, a pestiek által Budán bírt szőlők utáni adózással volt kapcsolatban. A másik a borbehozatal kérdése, mely a század folyamán újra és újra felmerült, s a tanács és a polgárság vitáján keresztül időnként élénk megvilágításba helyezte a szőlőtermelés fontosságát. A város 1703. évi kiváltságlevelének 220 rendelkezése értelmében az idegen borok behozatalának engedélyezése a városi tanács hatáskörébe tartozott. A tanács a bíró feladatává tette az engedélyezést, s minden akó idegen borért, amit a városba behoztak, 8 garast kellett fizetni. 221 Ezt az összeget 1719-ben a Budáról behozott bor esetében 6 garasra csökkentették. 222 A házi fogyasztásra szánt bor után nem kellett fizetni, csak a behozatalt a bírónak jelenteni. 1722-ben a városi tanács néhány polgár kérdésével kapcsolatban a borbehozatal kérdésében az egész polgárság véleményére lévén kíváncsi, szavazásra bocsátotta ezt a kérdést. Csak 63-an szavaztak a szabad borbehozatal mellett, s 121-en ellene. A szavazás eredményére minden bizonnyal a kőbányai szőlők termésének volt döntő hatása, s erre utal valószínűleg a városi tanácsnak az a megjegyzése, hogy „mivel a közjó szempontja azt diktálja, hogy a pénz forgása a városban fenntartassék", a szabad borbehozatal tilalmát ismét megerősítik, olyképpen, hogy szüret idejétől Szent György napjáig sehonnan és semmiféle taxa fizetése ellenében sem szabad bort behozni a városba vagy annak területére, Szent György nap után a bor behozatala az illeték lefizetése ellenében megengedtetik. 223 1733-ban ezt a rendeletet úgy módosították, hogy akinek nincs bortermése, vagy csak kevés van, az a házi szükségletének kielégítésére szolgáló bornak Pest területén kívüli beszerzését és behozatalát a városbíró által kiállított „passir zetul"-lal megteheti. A vásárolható bor mennyiségénak felső határát 30 akóban állapították meg. De csak városi polgárok és közülük is csak olyanok kaphattak engedélyt, akik városi tartozásaikat már kifizették. Aki 30 akónál többet hozott be, az akónkint 5 garast volt köteles fizetni. 224 Ezek a rendelkezések csak a vásárolt borokra vonatkoztak ; ezt a tanács 1735-ben meg is erősítette : a polgárok által a budai, csepeli és óbudai szőlőhegyekben termelt bort „aufschlag" nélkül szabad volt a városba behozni, s akinek ezeken a szőlőhegyeken kívül másutt volt saját szőlője, az is behozhatta borát, de a tizedcédulával vagy más igazolvánnyal köteles volt hitelesen igazolni a termés mennyiségét. 225 A zsellérek viszont a Budán és Pesten bírt szőlőikben termett boruknak a városba való behozataláért kötelesek voltak akónként 2 garast fizetni. 226 1748-ban azonban sor került a „landwein" behozatalának tilalma mellett a pesti polgárok által Pest területén kívül termelt borok behozatalának megtiltására is. A megtiltás oka a tanács szerint az volt, hogy a 181
