Tanulmányok Budapest Múltjából 12. (1957)

Nagy Lajos: Mezőgazdaság Pesten a XVIII. században = Agriculture in the town of Pest during the 18th century 133-196

szerepel az iparosoknak és a kereskedőknek is legalább a fele. A kapás, napszámos nép — számban egyre gyarapodva, s szaporítva a külvárosi lakosság számát, bár csekély mértékben maga is bírt ilyen ingatlanokat, főképp kis szőlőparcellákat Kőbányán — bőségesen talált tehát magának munkaalkalmat a földművelésben és főleg a szőlőművelésben. Az 1746-os esztendő a város életében fontos fordulópont volt. Ugyanis ebben az évben szűnt meg a városon kívüli legelőterületek árendálása, ami nemcsak a zsellérség állattartásának eltiltását, korlátozását eredményezte, hanem jelentős hatással volt a polgárság állattartására is, hiszen a pesti határ legelői nem nyújtottak nagy lehetőségeket az állattenyésztésre. A marhakereskedők igényeik kielégítése céljából ezután is kénytelenek voltak idegen legelőket bérelni, sokszor messze Pesttől.

212 Azonban nemcsak az állattenyésztés fejlődése akadt meg, hanem a földművelés és a szőlőművelés sem igen tudott térbelileg tovább fejlődni. A város határának művelhető területeit a XVIII. század közepére legnagyobbrészt felosztották. A határban minden elrendeződött : a szántók, rétek, majorok, kertek, szőlők, legelők területe állandósodott. Brre az állandóságra a tanács is szigorúan vigyázott. Az egyes mezőgazdasági ingatlanfajták területének nagysága a század második felében nem növekedett jelentékenyen. Annál inkább a lakosság száma. A város fejlődése a század közepe táján az örökösödési háborúk konjuktúrájának idején lendületet kapott. Az árutermelés és árucsere következtében Pest forgalmi jelentősége emelkedett. A pesti vásárok ebben az időben lettek az újkorban először a magyarországi kereskedelem központjai, bár ezt a szerepet a gyarmatpolitika igen szűk térre korlátozta. Az országos fellendülés nem volt hatás nélkül az ipar fejlődésére sem. A pesti házak száma 1746-tól 1795-ig 854-ről 258l-re emelkedett,

213 tehát több mint háromszorosára. S míg 1746-ban körülbelül 5—6000 főre volt becsülhető a lakosság lélekszáma, 1772-ben ennek már több mint dupláját írták össze : 12 781 főt. S 1772től 1792-ig ismét m ígkétszereződött : 26 684 fő volt ekkor.

214 Ilyen körülmények között a fejlődésében, lehetőségek hiányában, a század közepén megrekedt pesti mezőgazdaság jelentősége a város életében egyre inkább háttérbe szorult. A hatvanas években a Helytartótanácsnak egy a mezőgazdaság fejlesztését szorgalmazó rendeletére a városi tanács már azt válaszolta, hogy mivel a város territóriuma igen szűk és terméketlen, a város polgárai és lakói legnagyobbrészt mesterségükből (ex opificibus) tartják fenn magukat. A város lakosságának egyre szűkülő rétege foglalkozott már csak a mezőgazdasággal.

215 S míg a század közepén a mezőgazdasági ingatlanok birtokmegoszlása eléggé egészséges volt, szélsőségek nem igen fordultak elő — legfeljebb egyes tanácsnokok visszaélései folytán —, addig a nyolcvanas években már az egyes ingatlanfajták összevonása, összevásárlása figyelhető meg. Például, míg 1746-ban a réteknek csaknem 90%-a egy-egy birtokos kezén volt, s olyan birtokost, akinek három vagy háromnál több rét12* 179