Tanulmányok Budapest Múltjából 12. (1957)

Nagy Lajos: Mezőgazdaság Pesten a XVIII. században = Agriculture in the town of Pest during the 18th century 133-196

1796-os adat szerint 63 birtokos kezén. 177 A szőlők többsége Budaörsön volt. A pestiek utolsó lehetősége szőlőterületük növelésére a mai Nagytétény területén adódott a század közepe táján, abban az időben, amikor a kőbányai Óhegy már megtelt. Ekkor kezdett ugyanis birtokai jövedelmezőségének fokozásához Rudnyánszky József nagytétényi földesúr,

178 és engedélyezte a pesti lakosoknak a kistétényi és öregtétényi szőlőhegyen szőlők telepítését. 1745-től 1784-ig 602 negyed és 7 nyolcad szőlőt telepítettek itt a pestiek, 482 500 négyszögöl területen. A kistétényi szőlőhegyen 240 volt a pestiek által bírt parcellák és 132 a tulajdonosok száma, az öregtétényi hegyen pedig 126 és 65. Sok olyan szőlőbirtokos volt Tétényben, akinek 6—8 parcellája is volt.

179 -— 1796-ban a tétényi,. csepeli és budaörsi szőlőhegyeken összesen 335 pesti lakos bírt szőlőt. Olyan nem volt köztük, akinek a három helység közül legalább kettőben lett volna szőlője. A pestiek által birtokolt szőlők mennyisége tehát a XVIII. században igen jelentős volt : 2 908 828 négyszögöl. Ezeknek azonban alig valamivel több mint */

3 része volt csak pesti területen. 6. Legelők. A pesti határ nagyobb részét, a híres pesti homokot a XVIII. sz. folyamán legelőnek használták. A kőbányai szőlők, a törökstrázsai és Ócsai úti szántóföldek foltjain kívül ezt a hatalmas homoksivatagot csak itt-ott szakították meg a mocsaras részek, különösen a határ déli részén, Gubacs puszta felé, s a mai Városliget területén, onnan Kőbánya felé húzódva. A nagy országutakon (vagy miként nevezték : királyi utakon) kívül néhány helyi út tagolta csak a legelők területét : mint a gyáli, gyömrői, ecseri, maglódi, csömöri, palotai stb. utak, melyeknek iránya ma is a régiekét követi, ha a csapás csak itt-ott fedi is a régi, girbegörbe, szabályozatlan állapotú utakat.

180 Ez a terület nem volt jó legelő. A homokos részek nem adhattak valami jó füvet,

181 s azokat a részeket, melyek értékesebbek voltak,, réteknek és szántóknak használták fel. Ezért a legelőterületek nagy kiterjedése ellenére Pest mezőgazdasággal foglalkozó lakossága mindig legelőgondokkal küszködött. A legelőszükség oka azonban egyedül a legelő soványságával éppoly kevéssé lenne magyarázható, mint a pesti állattenyésztés egyre növekvő érdekeivel. Csak e két tényező együttes figyelembevételével érthető meg a pesti tanácsnak az az állandó törekvése, hogy a legelők területét biztosítsa és a lehetőségek szerint növelje. A pesti különféle határperek egyik legfontosabb, ki nem mondott, de nyilvánvaló célja és eredménye a rétek és szőlők területének biztosítása mellett a legelőterület biztosítása volt. A Pesttel határos pusztáknak az 1695. évben elkezdődő árendálását kizárólag a legelőszükség indokolta. A puszták árendálását a Rákócziszabadságharc után is folytatták a pestiek. 1712-ben ismét bérelték az alsónémediekkel együtt Gubacs, Szentlőrinc és Péteri területét, 52 és Y

2 forintért és 1 mázsa faggyúért a Wathay-családtól. A bérleti szerződéseket évente újították meg. 1713-ban már 80 forint és 2 mázsa faggyú 169