Tanulmányok Budapest Múltjából 12. (1957)
Nagy Lajos: Mezőgazdaság Pesten a XVIII. században = Agriculture in the town of Pest during the 18th century 133-196
Ennek a birtokbizonytalanságnak a következményeit a XVII. század végi új pesti lakosok elevenen érezték. Ennek következtében ugyanis igen kicsiny lehetett az a terület, amellyel a pesti polgárok — a kamarai adminisztráció hallgatólagos vagy szóbeli jóváhagyásával — szabadon rendelkeztek. Az igények pedig a lakosság számának növekedésével együtt emelkedtek. A rombadőlt városban megtelepedett új lakosok élére 1687. október 6-án már bírót állított Werlein budai kamarai inspektor. 8 A lakosság száma fokozatosan emelkedett. 1703-ig 483 polgárt vettek fel a város kötelékébe. 9 Az egyes időszakokban a városi lakosság számának megállapítása azonban nagy nehézségekbe ütközik, mert a különféle összeírások nem tartalmaznak pontos adatokat. Az 1696-os összeírás szerint Pesten 182 saját házzal bíró és 22 háznélküli polgár lakott, s 36 olyan személy is bírt polgári házat, aki nem tartozott polgári jurisdictio alá (nemesek vagy katonai szolgálatban levők). Ezeken kívül, bár néven nem neveztek, de felsoroltak 120 lakót. 10 . Az 1701. évi portioösszeírás szerint 224 a családok, 278 a gazdák (Wirth) száma. 1703-ban már 342 házat és 386 családot írtak össze. 11 Ezeknek az adatoknak alapján Pest város lakossága 1696-ban kb. 1300 főre, 1703-ban pedig kb. 2000 főre becsülhető. 12 Pesten általában szegénysorsú lakosok telepedtek meg. A tehetősebbeket, főleg az iparosokat és kereskedőket sokkal inkább vonzotta Buda : az adminisztráció székhelye, a központ, a védettség, a vár újjáépítési munkájával kapcsolatos munkaalkalmak, s nem utolsósorban a híres — a török uralom alatt is művelt — szőlők, 121 melyek igen rövid idő alatt, ha nem is jólétet, de biztonságos megélhetést adhattak a megtelepedő lakosságnak. S jóllehet a felszabadítás utáni katonai terhek egyaránt sanyargatták Buda és Pest lakóit, a pesti lakosokat, szegényebb sorsúak lévén, érzékenyebben érinthették ezek, mint a budaiakat. Mivel ennek a tanulmánynak nem célja a felszabadulás utáni viszonyokat, s azoknak a város lakosságára, gazdasági életére való hatását tüzetesen felderíteni, — a szegénység indoklására szeretnénk csak egy adatot felhozni. Tudnivaló, hogy a Pesten (s másutt is) megtelepedő új lakosok számára a kamara öt évi adómentességet biztosított, hogy ez alatt az idő alatt a telepesek új lakóhelyeiken megerősödhessenek^ házat építhessenek, szóval gyökeret verjenek. Hogy ez alatt az öt esztendő alatt a valóságban mit jelentett az adómentesség, azt elpanaszolta a pesti polgárság a tanácshoz benyújtott emlékiratában, 13 annak kapcsán, hogy a kamarai adminisztráció a tized beszedésével kapcsolatban rendeletet adott ki. Bizonyára ismeretes — írták a pesti lakosok —, hogy a szabad évek alatt is a szegény polgárok évről-évre, télen-nyáron szenvedtek a császári fuvartól, a gyakori beszállásolásoktól, az átvonulásoktól, táborozásoktól, rongálódtak házaik, pusztultak terményeik, a legelők, a rétek, a szőlők, — olyannyira, hogy a polgárok saját életük és kevés állatjuk fenntartására a szükségeseket kénytelenek másutt beszerezni. S mind136
