Tanulmányok Budapest Múltjából 12. (1957)

Nagy István: Buda város gazdálkodása és adósságai a XVIII. század első felében = Der Haushalt und die Schulden der Stadt Buda in der ersten Hälfte des 18. Jahrhunderts 51-131

nagyon csekély ilyen teher elvállalására. Mégha a városnak annyi jövedelme volna is, mint amennyit a haditanács feltételez, akkor sem vállalhatna olyan kötelezettséget magára, amelyekkel a kincstár, a vármegyék anyagi ereje sem tud megbirkózni. Buda városi jövedelmei nem közmunkákra valók, hanem belső városi kiadások fedezésére, s arra sem elegendők. Hogy a tanács j ól, vagy rosszul gazdálkodik, az a legmagasabb elbírálás alá tartozik, ezért a tanács a felelősséget vállalja. A Vár felépítésének terhe tönkretenné a polgárságot. A beszállásolás pedig — amint az eddigi gyakorlat is mutatja — nem szűnne meg, legfeljebb a beszállásoltak cserélődnének ki. A haditanács továbbra is -próbálkozott, Buda válaszában felhozta a vízmüvek helyreállításának, a vízhordásnak, az 1723. évi tűzvésznek a kiadásait, s mindezekkel kapcsolatban a város súlyos eladósodását. Végül Buda 1725. január 27-én magához a királyhoz fordult panaszával, s ezzel ez az ügy be is fejeződött.

183 A bécsi hatóságok a visszafoglalás óta ismételten megpróbálták tehát a Vár helyrehozásának és újjáépítésének bizonyos költségeit a városra áthárítani. Az ilyenfajta igényeknek a végsőkig való fokozását jelentette a haditanácsnak s a bécsi kamarának fent említett próbálkozása. A tanács és a városi polgárság határozott ellenszegülése is azt mutatja, hogy a bécsi körök a húrt ilyen téren túlfeszítették. A város élete úgyszólván a katonaság befolyása és igényei ellen folytatott állandó küzdelemben telt el. A városi magisztrátus hűtlen vagyonkezelése A városi gazdálkodás súlyos helyzetének, az eladósodás okainak teljes feltárása céljából meg kell még vizsgálnunk azt is, milyen szerepe volt ebben a városi magisztrátus vagyonkezelésének, a városi jövedelmekkel való sáfárkodásának. A városi tanács gazdálkodása ebben a korban a polgárság és a városi magisztrátus közötti viszálykodások és a rendszerint ezek miatt lefolytatott királyi biztosi, kamarai vizsgálatok középpontjában állt. A polgárság és a tanács közötti ellentétek fő oka az volt, hogy a tanács önkényesen, a polgárság véleményének meghallgatása, érdekeinek figyelembevétele nélkül igazgatta a várost, kezelte a város jövedelmeit. A polgárságnak ama törekvéseit, hogy az az igazgatás és gazdálkodás menetét ellenőrizhesse, teljesen elnyomta, s ilyen szempontból számos esetben a városi kiváltságok intézkedéseivel is szembehelyezkedett. Megkönnyítette a tanács eme magatartását az a körülmény is, hogy Budán ekkor még nem volt olyan önkormányzati testület, amely a városi gazdálkodás ügyeibe beleszólhatott volna. Ilyen testület (a választott polgárság, százas polgárság) az ország majdnem minden városában működött ebben az időben. Budán ekkor e testület magját képező ún. külső tanács létezett csak, ezt a belső tanács nevezte ki, így a lakosság érdekeinek képviseletére nem volt alkalmas.

184 A város lakossága, polgársága így lényegében nem sokat tudott a város vagyonkezelé106