Tanulmányok Budapest Múltjából 12. (1957)
Nagy István: Buda város gazdálkodása és adósságai a XVIII. század első felében = Der Haushalt und die Schulden der Stadt Buda in der ersten Hälfte des 18. Jahrhunderts 51-131
megvett 35, illetve a későbbi állítások szerint a város szerencséjére 58,5 holdnak minősített, s addig vita tárgyát képező területet, ebből azonban 11 holdat ingyen átengedett Daunnak azzal a feltétellel, hogy áthelyezése után ez a városra száll vissza. Ugyancsak megkapta ebből a területből Daun gróf a Vártól nyugatra fekvő 5 holdat (a mai Városmajort), amelyen időközben majort, kertet, gazdaságot rendezett be, mégpedig azzal, hogy e gazdasága eladása esetén Budának elővételi joga legyen. Daun grófot 1729-ben Budáról elhelyezték, így a 11 hold a város tulajdonába került vissza, az 5 holdas gazdaságot pedig Daun 3000 Ft-ért tényleg a városnak adta el. Ez lett a későbbi Városmajor, így Buda még aránylag szerencsésen megoldotta a várparancsnokok által lefoglalt, a Vártól (a Vérmező kivételével) a Svábhegyig húzódó terület visszaszerzését, mert mindössze 3500 Ft-ot fizetett érte, ami az épületekkel és felszereléssel együtt nem mondható magas árnak az említett területért. 157 Már nem kötött ilyen aránylag olcsó vásárt Buda akkor, amikor megvette Kurtz báró, volt kamarai adminisztrátor budai ingatlanait. Itt is tulajdonképp olyan birtokok megvételéről volt szó, amelyeket Kurtz hivatali állásánál fogva, a többi császári tisztviselőhöz hasonló módon szerzett Budán. A Kurtz-féle ingatlanokért összesen 11 000 Ft adóssága lett a városnak. A birtokok közül csupán a hidegkúti major volt a város területén kívül, a többi Buda territóriumán feküdt. 158 A szabad királyi városi kiváltságokkal járó haszonvételek kisajátításával, illetve ezek hasznosításának meggátlásával a szatmári béke után is lépten-nyomon találkozunk. Ilyen téren, a budai kamarai adminisztráció megszűnése után, az elnyomó hatalom helyben székelő képviselője, a budai várparancsnok és a császári katonaság járt elől. A katonaság éppúgy, mint a Iyipót-féle diploma kibocsátása előtti időben, bort és sört mért, mészárszéket tartott, s ezek után semmit sem fizetett a városnak, a kiváltságok értelmében e jogosítványok haszonélvezőjének. A katonaság nem törődött pl. a borbehozatali, a sörbehozatali vámmal, a különféle piaci vámokkal. Ezzel nemcsak az e vámok fizetésére kötelezett lakosságnak okozott nehézségeket, hanem a városi pénztárt is súlyosan megkárosította. 159 A kiváltságokkal járó haszonvételekkel kapcsolatban a császári katonaság a legnagyobb visszaéléseket a téglaégetésnél követte el. Budának a kamarai adminisztráció idején és a Rákóczi-szabadságharc alatt a téglaégetésből semmi jövedelme nem volt. Budán 1710 körül két téglaégető található, mind a kettő magántulajdonban. Az egyiket (a mai Vérmező út és a Várfok utca sarkán) Renner Simon kőművesmester, a másikat (a mai Moszkva téren) Kneissl Márton ácsmester birtokolta. A város ezekből csupán a regale bérléséért a telekkönyvi pénztárba fizetett ún, „Zieglofenzins" révén élvezett némi jövedelmet. A szatmári béke után a budai tanács egyik legfőbb feladatának tekintette azt, hogy a városi kiváltságokkal kapcsolatos eme igen fontos jogosítványt házi kezelés útján, tehát városi téglaégető felépítésével hasznosítsa. Ezért 100
