Tanulmányok Budapes Múltjából 11. (1956)

Kubinyi András, Adatok Újpest 1848 előtti történetéhez

Mint az eddigiekből kitűnik, a népesség jó része önálló kiskereskedő és kisiparos volt. Már beszéltünk arról, hogy ezek leginkább a céhekből kiszorult egyének voltak, akik kontármunkából éltek meg. A helyzet 1840 után sem változott. Több a külföldi a telepen, és még inkább feltűnő a Pestről és környékéről beköltözők nagy száma. Sokan céhlegényként kezdték pályájukat, de mivel mesterré nem válhattak, Újpestre költöztek, ahol minden hivatalos megerősítés nélkül mesterként működtek, noha jogilag csak legények voltak. így Hőhn Mátyást az anyakönyv 1839-ben helyesen nevezi kerékgyártó legénynek, később már egyszerűen bognár vagy kerékgyártó.

93 Még érdekesebb Farkas István esete, aki asztalosmester, háztulajdonos, és mellesleg Újpest többszörös bírája, és 1847-ben asztaloslegényként folyamodik pesti céhtagságért (ugyanakkor aktív újpesti bíró).

94 Ezeknek a kontárkodó iparosoknak itt nem kellett tartania a céhek támadásaitól. Az iparosok egy része a helyi szükségletek kielégítéséből is megélt, pl. az építőipar dolgozói, akik a fejlődő községben elég munkaalkalomhoz juthattak. Hasonlóképpen a kocsmárosok, mészárosok, pékek, kiskereskedők, akik egyrészt a helység élelmezéséből, másrészt — közlekedési viszonyok miatt — az utasok ellátásából megélhettek. Más iparágak, természetesen a helyi és a környező falvak szükségleteinek kielégítése mellett, szinte biztosan csak Pestre dolgozhattak. A fésűs, gombkötő, kártyakészítő stb. nem valószínű, hogy Újpesten és a környező falvakban elég munkát talált volna. De még inkább áll ez egyes később beköltöző iparosokra. így Majer Izrael könyvkötő, akinek annyi munkája volt, hogy legényét Én Mihályt vasárnap is dolgoztatni akarta, bizonyára a főváros számára dolgozott.

95 Nem feltételezhető, hogy Imberger kárpitosmester három legényével újpesti munkából meg tudott volna élni.

96 Éppen ezért a helység lakosainak gyakran kellett Pestre utazni, úgyhogy rendszeres napi pesti fuvar járat létesült.

97 Egyes mesteremberek pesti munkájára azonban konkrét adataink is vannak. így 1842-ben egy pesti nagykereskedő pereskedik egy újpesti pintérlegénnyel hordókészítési ügyben.

98 L,ehetne ilyen irányú adatainkat még szaporítani. Hasonló lehetett a helyzet a szabóknál is : valószínűleg leginkább Pesten árusították a ruhákat. Külön kell szólnunk az asztalosokról. 82 egyén foglalkozását ismerjük, és ezekből 12 asztalos. Ezeken az önálló mestereken kívül sok asztaloslegényt is találunk forrásainkban említve.

99 Az asztalosok nagy száma már 1844-ben feltűnik Örkényi Ferenczy Józsefnek.

100 így azt mondhatjuk, hogy a XIX. sz. közepén az asztalosipar Újpest legjellegzetesebb iparága. Nem tévedünk, azt hiszem, ha kifejlődését a Neuschloss-féle fatelep létével magyarázzuk, hiszen a mesteremberek így könnyen hozzájuthattak a nyersanyaghoz.

101 Az asztalosok sem élhettek meg kizárólag Újpest és az uradalom falvaiból. Pesti és budai, esetleg egyéb Pest megyei vásárok számára dolgoztak. Pesti kereskedőkkel több asztalosnak volt valóban kapcsolata.

102 290