Tanulmányok Budapes Múltjából 11. (1956)

Nagy István, Buda adóterhei a töröktől való visszafoglalástól a Rákócziszabadságharcig

azonkívül a kimutatást a polgári házakban elszállásolt katonákról. A kimutatás szerint ebben az időben 102 polgárnál 130 katonát szállásoltak el, főleg a Vízivárosban.

93 A vizsgálat folyamán kiderült, hogy a részben kitakarított és helyreállított laktanyák a katonaság csak egy hányadának az áttelepítését teszik lehetővé, a többinek továbbra is a polgári házakban kell maradnia. A kamarai adminisztráció azonban ennek fejében is azt kívánja a polgárságtól, hogy a beszállásolás teljes megszüntetése érdekében a kaszárnyák javítását, takarítását, sőt újak felépítését is vállalja magára. A város erélyesen tiltakozik e ravasz próbálkozás ellen, amelyre ürügyet az adott, hogy a budaiak a beszállásolás elviselhetetlenül súlyos terhének nyomása alatt valóban szóba hozták a kaszárnyák helyreállítását a város költségén. Nem kérnek az ilyesmiből, mert a laktanyák igen rossz állapotban vannak, a féktelen katonaság állandóan rombol, tör, zúz. A város újabb fojtogató kötelet nem vesz a nyakába — adják elő a tiltakozó iratokban — semmi jövedelem, semmi kiváltság, csak porció, beszállásolás, a kaszárnyák gondozása, sőt újak építése és egyéb terhek, ez a lakosság osztályrésze, minden fillérje erre megy, s ez az oka annak, hogy a város nagy része még mindég kőhalmaz. S mindez akkor, amikor a beszállásolástól való mentesítésről van szó. A tiltakozás, úgy látszik, elérte eredményét, mert egyelőre nem került sor a laktanyák városi kezelésére és építésére. Ezzel szemben a katonaságnak legalább egy részét a következő években valóban kitelepítették a polgári házakból,

94 s ez a beszállásolás terén átmenetileg némi enyhülést jelentett, de inkább csak a budai garnizon helyőrségével kapcsolatban. A katonai beszállásolás rendezését érintő e kísérleten kívül az 1696. évi adómentesség, amint azt az erre vonatkozó rendelet is kimondotta, a fogyasztási adó ügyében hozott lényegesebb változást. Valóban 1702-ig fogyasztási adót a budaiaktól nem is kérnek, s ellentétben az 1689. évi adómentességgel, a mentességet a felsőbb hatóságok tiszteletben is tartják. A többi kamarai teher beszedése ezzel szemben a már megszokott módon folyik tovább, illetve ha van is velük kapcsolatosan változás, ez nem az 1696. évi rendelettel függ össze. így a terménytized továbbra is súlyos teherként nehezedik a polgárságra, mivel pedig tizedet főleg a legfontosabb termény, a szőlő után szednek, amelyre egyébként is minden adóteher nehezedik, a beszolgáltatás körül ugyanolyan nehézségek vannak, mint 1696 előtt. A beszolgáltatásban nem igen szorgoskodik a lakosság, hol a városi tanács tagjai kérnek mentességet alóla, majd pedig a városi szőlők utáni tized elengedését kérik.

95 A lakosság tizedhátraléka folyton nő, s végül 1701-ben a hátralék miatt az adminisztrátor végrehajtáshoz folyamodik, azonban még végrehajtással sem lehet a hátralékokat teljesen behajtani, amiért a kamarai adminisztráció még szigorúbb rendszabályokkal fenyegetődzik.

96 Közben a gabonatized behajtása körül Schweidler hadbiztossal gyűlik meg a lakosság baja, mert Schweidler a behordott és kinyomtatott gabona után akarja a tizedet beszedni, nem pedig a mezőről a csomók után. Budát és más 53