Tanulmányok Budapes Múltjából 11. (1956)
Nagy István, Buda adóterhei a töröktől való visszafoglalástól a Rákócziszabadságharcig
birtokviszonyokat rögzítettek, Hiltl Farkas Márton adminisztrátori titkár 1694—96-ban új felvételt készít a budai ingatlanokról, melynek alapján 1695-ig visszamenőleg vetik ki a polgárságra a telekadót és a telekkönyvi díjakat. 74 Itt sem teljesül egyelőre Buda ama kívánsága, hogy a telekkönyveket és az utánuk járó jövedelmet a városnak adják át, sőt talán a város itt talál a legmerevebb ellenállásra. A »császári telekkönyvitől a bécsi kamara igen jelentős hasznot vár, s a sz. kir. városok kiváltsága eme lényeges tartozékának átengedését egészen a Iyipót-féle diploma kiadásáig határozottan megtagadja, s előbb súlyos pénzösszeget présel ki a lakosságból, amelynek körülményeiről majd a továbbiakban lesz szó. A bécsi kormányzat — amint látható — következetesen bevezeti a különféle adók beszedését, amelyeknek fizetése a romokból újjáéledő városnak, az idegenből ide vándorolt, s az új, szokatlan körülmények között még alig megmelegedett telepesnek igen súlyos megterhelést jelentenek. Valóban annak a kérlelhetetlen ténynek a felismerése, hogy a súlyos adóterhek úgyszólván lehetetlenné teszik a városi élet megindulását, késztethette részben a bécsi kamarát az előbbiekben már ismertetett, csekély értékű ötéves adómentesség megadására. E »legális« terheken kívül azonban még egyéb, nem összegszerűleg megszabott és nem kimondottan adó jellegét viselő terhek is nyomják a várost, mégpedig az átvonuló és a budai garnizonban állomásozó császári katonaság beszállásolása és ellátása. Buda ilyen szempontból, mint a harcmezőkre induló katonaság fő elosztási pontja, igen kedvezőtlen helyzetben volt. Már közvetlenül a visszafoglalást követő időben laktanyák hiányában a katonaság lefoglalja a lakható házak jó részét. A laktanyák felépítése, helyreállítása késik, a katonaságnak a polgári házakban való elszállásolása így állandósul. 75 A beszállásolt katonaság erőszakoskodásai, rablásai, a beszállásolással járó kényelmetlenség és piszok elviselhetetlen állapotokat teremt a polgárság számára, úgyhogy 1692-ig ez ellen merül fel a legtöbb panasz és 1693-tól kezdve pedig a porció és a kvártély tartozik a legsúlyosabb terhek közé. A katonaság a földek lefoglalása, a fogyasztási adót fizető lakosságot megkárosító, jogtalan bormérése, egyéb városi haszonvételek bitorlása, robotrahajtás és egyéb jogtalanságok miatt a város első számú ellensége. A várparancsnok hatósági jogkör gyakorlására törekszik, bírságol, bebörtönöztet, még a polgármester lecsukásától sem riad vissza. 76 Buda minden évben többször emel panaszt a várparancsnok és a katonai beszállásolás ellen, az utóbbi a garnizon katonáinak állandó beszállásolása mellett az átvonuló regimentekre is vonatkozik, így pl. 1692 január havában 200 katonát helyeznek el a Vízivárosban. 77 A városi lakosság állandó rettegésben él a katonaság által behurcolható ragály miatt, a mocsok és piszok olyan nagy Budán, hogy még az alsó-ausztriai kormányzat is figyelmezteti a bécsi kamarát e rondaság eltakarítására, nehogy az átvonuló katonák ragályt cipeljenek el innen. 78 A budaiak fő nyomorgatója báró Frankhenberg ezredes, az ő neve sűrűn szerepel a városi panasziratokban, az erőszakoskodásokban vitt szerepére elég, ha fel48
