Tanulmányok Budapes Múltjából 11. (1956)
Gadanecz Béla, Az 1904-es országos vasutassztrájk Budapesten
felvigyázók is megjelentek, dolgoznak a tornyokban, csupán a váltóőrök és kocsitolók szolgálatát végzik katonák...« 136 legkésőbben a mozdonyvezetők vették fel a munkát. 24-én még a debreceni vasutasok sztrájkja sem ért véget, »többen jelentkeztek ugyan szolgálatra, de — a mozdonyvezetők még mindig sztrájkolnak. A tegnapi nap (24-e) folyamán mintegy másfélezer vasutas kapta meg katonai behívóját. . . mozdonyvezető kettő-három van köztük . . . debreceni mozdonyvezető lapunk zártáig a behívott katonai mozdonyvezetőkön (mindössze 3 van) kívül egy sem állott szolgálatba.« 137 Még 25-én is igen kevés mozdonyvezető jelentkezett szolgálatra, sőt egyes helyeken még 26-án is volt olyan mozdonyvezető, aki »inkább vállalta a letartóztatást, mint a szolgálat felvételét«. 13 8 A polgári ellenzék és a szociáldemokraták által támogatott kormánynak az állam valamennyi elnyomó szerve mozgósítása után is négy napra volt szükség, hogy eltiporja a vasutasok sztrájkját. A MÁV igazgatóság jelentése szerint »A budapest-jobbparti és balparti üzletvezetőség, továbbá a miskolci, debreceni, a szegedi, az aradi és a szombathelyi üzletvezetőség vasúthálózatain április 26-án az összforgalom felvétetett, míg a kolozsvári és zágrábi üzletvezetőség vonalain csak a személyforgalom állott vissza a rendes mederbe, míg a teherforgalom megindítását 27-re tervezik.« 139 V Az 1904-es vasutassztrájkot a nagybirtokos, nagytőkés állam leverte. Újból megindultak a vonatok. Az ostromállapot még heteken keresztül tartott a MÁV vonalain és állomásain. A vasúton mindenütt felfegyverzett csendőröket, rendőröket és katonákat lehetett látni. Katonaruhába bújtatták a vasutasokat is. De ez még nem jelentett elég biztosítékot a kormánynak, ezért minden mozdonyon négy szuronyos, többnyire idegen (bosnyák) katonára bízták a mozdonyszemélyzet feletti felügyeletet. A menetjegyeket ellenőrző kalauz mögött is ott lépkedtek a szuronyos katonák. A vasutassztrájk letiprása után kegyetlen megtorlás következett. Bár Tisza István miniszterelnök a közvélemény megnyugtatása érdekében arról beszélt, hogy »a kormány ... a bosszúállásnak még a látszatát is elkerüli, és a törvény teljes szigorát nem alkalmazza . . .« 14 ° mégis »több mint 1600 vasúti alkalmazott ellen indították meg a büntető eljárást . . ,« 141 Ennél sokkal több vasutast függesztettek fel a szolgálatból és utaltak MÁV fegyelmi bíróság elé. A bírósági tárgyalások során több, sztrájkban részt vett vasutas dolgozót ítéltek hosszabb-rövidebb fegyházbüntetésre. A vasutassztrájkról írt valamennyi, ezideig megjelent tanulmány elhallgatta ezt a tényt, sőt nagy hangon azt bizonygatta, hogy a vasutasokat felmentet408