Tanulmányok Budapes Múltjából 11. (1956)

Nagy István, Buda adóterhei a töröktől való visszafoglalástól a Rákócziszabadságharcig

a polgári élet feltételeit és a jobb élet reményét jelentik Buda új lakosai számára.

14 Ez a sorsdöntő felismerés, az ősi kiváltságok bűvölete indítja meg a budai és pesti polgárok másfél évtizedes önkormányzati harcát, melynek egyik döntő célja a város felemelkedésének útjába álló súlyos adók és terhek elhárítása is. Az ősi kiváltságokért, Buda felemelkedéséért folytatott küzdelem első lépése az a memorandum, amelyet az 1687. évi pozsonyi országgyűlés után terjeszt föl a város az uralkodóhoz. Ebben a memorandumban, ellentétben a kamarai politikával, kifejti, hogy Buda városát kiváltságok és kedvezmények nélkül felépíteni, fővárossá fejleszteni nem lehet. A város felemelése céljából városi territóriumot, birtokokat és erdőt kér, ingyen házakat, mentességet a házadótól és a harmincadtól. Az italmérés és húsmérés utáni fogyasztási adót (accisát), a városi telekkönyvet és az azzal járó jövedelmeket, a vámszedés lehetőségét, a hajóhíd birtoklását szintén a város igényli magának. Kéri továbbá a céhprivilégiumok taksa nélküli megerősítését, a katonaságnak a sör- és borméréstől való eltiltását és két országos vásár tartásának engedélyezését.

15 A memorandumban foglalt kívánságok azonban a bécsi körökben meghallgatásra nemigen találtak. Az 1686. november 5-i kamarai utasításban körvonalazott politikához híven, a budai kamarai inspektorátus és a katonaság valóban lefoglalja a városi jövedelmeket és haszonvételeket, megkezdi az adók és egyéb terhek behajtását, s szigorúan érvényesíti azt a kizsákmányoló, gyarmati politikát, amelyet nagy vonalakban már 1684-ben megfogalmaztak Bécsben. Különösen a neoacquistica rendszer súlyos adóigája válik e politika következtében nemcsak Budán, hanem az új szerzeményi területeken mindenütt a meginduló élet egyik legfontosabb problémájává. Ez érintette leginkább a tömegek, a lakosság egyetemének sorsát. Épp ezért az adókérdés elemzésével mélyen bepillanthatunk a töröktől visszafoglalt Buda életébe, s a város akkori fejlődésének sok, eddig még nem eléggé feltárt tényezője válik ismeretessé előttünk. * A Budára nehezedő adóterhek, a bécsi elnyomó hatalom kettős (kamarai és katonai) jellegéhez híven, részben kamarai, részben pedig katonai adóterhek. A kamarai adók, melyekről az előzőekben már részben szólottunk : a fogyasztási adó (accisa), a terménytized, a harmincad, később a telekkönyvi díjak és az ezekkel együtt beszedett szőlőkilenced (hegyvám). A katonai terhek a katonaság ellátására kivetett porció, majd a katonaság ellátására nyújtott egyéb szolgáltatások (service) és a katonai beszállásolás. Az utóbbi ugyan nem nevezhető kimondottan adónak, a beszállásolás kérdésének vizsgálata nélkül azonban nem rajzolhatunk teljes képet a városi lakosságra nehezedő adók és terhek rendszeréről. A katonai terhek közé számítható a császári hadsereg kezén levő hajóhídon szedett vám, mely a Dunán átszállítandó, 37