Tanulmányok Budapes Múltjából 11. (1956)
Gadanecz Béla, Az 1904-es országos vasutassztrájk Budapesten
A polgári ellenzék pártjainak a vasutassztrájk alatti parlamenti és egyéb tevékenysége — annak ellenére, hogy sok borsot tört a kormány, s különösen a miniszterelnök és a kereskedelemügyi miniszter orra alá — lényegében a vasutassztrájk megtörését, a vasúti forgalom megindítását segítette elő. Egyedüli »eredmény«, amit a kormánynál elértek, hogy az »erőskezű« miniszterelnök nem hivatalosan felkérte a vasúti hivatalnokok között népszerű Vörös Iyászló ny. kereskedelmi államtitkárt, országgyűlési képviselőt, hogy igyekezzen rávenni a vasutasokat a szolgálat folytatására. Vörös László azonban nem mert a sztrájkolok ezrei közé a sztrájktanyára menni, hanem a vasutasmozgalom korábbi vezetőivel kezdett tárgyalni a Demokrata Körben. * A vasutasok mozgalmának többnyire hivatalnok vezetői a sztrájkhír hallatára a Demokrata Körben gyülekeztek és Vázsonyi Vilmos javaslatára bizottságot alakítottak a sztrájk leszerelésének, a vasutasok szolgálatba való visszavezetésének elősegítésére. A bizottságnak 13 tagja volt, ezért azt »13-as bizottság«-nak nevezték el. A források több helyen úgy beszélnek róla, mint a sztrájkbizottságról. A 13-as bizottság azonban nem volt sztrájkbizottság, tagjait nem a sztrájkoló tömeg választotta, sőt 20-án a rendzavarástól való félelem miatt még megalakulásukat se merték a sztrájktanyán bejelenteni. 82 Egy korabeli polgári politikus véleménye szerint a 13-as bizottság »a békés polgárok benyomását« mutatta. 83 Hogy mennyire nem a sztrájkolok szerve volt, azt bizonyítja az is, hogy amikor eredménytelen tárgyalások után félre akartak állni, maga a kereskedelmi miniszter kérte őket, hogy maradjanak. 84 (A rendelkezésre álló forrásokból megállapítható, hogy a 13-as bizottság egyes tagjainak állásfoglalása és magatartása nem minden esetben egyezett az egész bizottságéval. Ezt azonban csak a bizottság egyes tagjainak értékelésénél lehet figyelembe venni. A bizottságon belüli ellentétek nem éleződtek ki annyira, hogy ezek a mozgalom és a 13-as bizottság értékelése szempontjából döntő jelentőségűek volnának.) A 13-as bizottság és a kormány által erre felkért Vörös I^ászló ny. államtitkár között 20-án délután kezdődött meg a tárgyalás. A 13-as bizottságnak a sztrájkoló vasutasok részéről nem volt felhatalmazása semmilyen tárgyalásra. A sztrájkolok a maguk követelését igazságosnak, jogosnak és teljesíthetőnek találták, nem akartak alkudozni. Amikor tudomást szereztek a tárgyalásról, tömegesen jelentek meg a Demokrata Körben, hogy megakadályozzák a bőrükre való alkudozást. A tárgyalás délután kb. 5 órakor kezdődött, de már »7 órára a terem tele volt emberekkel. Ezek nagyon fel voltak izgatva, s nagyon kiabáltak, amikor megtudták, hogy mit tárgyaltak a bizottság tagjai. Azt mondották, nem szabad engedni, agyonütjük, aki enged.« »Árulók« »Gazemberek« »Összejátszotok a kormánypártiakkal hangzott a tanácskozó bizottság felé félezer összegyűlt forrongó vasutas ajkáról.« 85 396
