Tanulmányok Budapes Múltjából 11. (1956)

Gadanecz Béla, Az 1904-es országos vasutassztrájk Budapesten

1904. évi költségvetés letárgyalásakor lép életbe, a vasutasok Budapesten és valamennyi nagy vasúti csomóponton tiltakozó gyűléseket tartottak. Az angyalföldi gyűlés parázs hangulatára jellemző, hogy a szónokot gyakran szakították félbe a résztvevők közbekiáltásai ."»Sztrájkolni fogunk! Nem várunk! Abczug I^ukács! A bécsi gyorsvonat nem fog indulni s punktum!« A gyűlésen felszólalt Veréb Mihály és Kardos Antal kocsirendező, a vasúti szolgák két bátor vezetője is. Sanyarú helyzetükről szóló felszólalásuk végén — a résztvevők lelkes, helyeslő tapsa és éljenzése közben — nyilvános gyűlésen először jelentették ki : »ha május elsején nem lesz fizetésrendezés, akkor megállítjuk a mozdonyokat«.

43 Vidéken is meggyorsult a szervezkedés. A kormány hatalmi szóval, megfélemlítéssel akarta a sztrájktól visszatartani a vasutasokat. Rendelet tiltotta meg a mozgalom céljaira szolgáló pénzgyűjtést.

44 A rendőrség eljárást indított Veréb Mihály és Kardos Antal ellen, az angyalföldi gyűlésen történt felszólalásaik miatt. A terrorisztikus intézkedések a vasutasok tízezreiben növelték az elszántságot és a felháborodást. Március végén, április elején, ezrek és ezrek aláírása gyűlt a fogadalmi íveken, amelyeknek szövege a többi között a következő volt : »Alulírottak becsületszavunkra fogadjuk, hogy fizetésrendezésünk, pragmatikánk és országos egyesületünk kikűzdése céljából úgy egymás között, mint az e célra választott vezetőinkkel és bizottságainkkal teljes szolidaritást vállalunk. . . Ezen fogadalmunk ellenében megköveteljük, hogy vezetőink és bizottságaink. . . a memorandumokban kifejezett szerény igényeink eléréséig mindvégig kitartsanak és továbbra is vezessenek. .<<

45 Amikor a sztrájk elkerülése érdekében Hieronymi kereskedelmi miniszter 1904. április 16-án a képviselőház elé terjesztette a vasutasok fizetésrendezéséről szóló törvényjavaslatot, a vasutasok jelszava már ez volt : »vagy egészen megadják amit kívántunk, és úgy adják meg, ahogy mi kívántuk, vagy pedig . . . meglesz a sztrájk«.

46 A törvényjavaslat a vasutasok egyik követelését sem kívánta a memorandumoknak megfelelően maradéktalanul teljesíteni. Ez nagy felháborodást váltott ki a vasút dolgozóiból. A kereskedelmi miniszterhez garmadával érkeztek a vasutasok táviratai, amelyek szerint »ők nem tűrik ezt a fizetésrendezést, ezt magukra nézve lealázónak tartják, emberi méltóságukat sérti«.

47 A vasutasok április 20-án Budapesten országos nagygyűlésen akartak tiltakozni a törvényjavaslat ellen. A MÁV igazgatóság április 18-án rendeletileg tiltotta meg a vasutasoknak a szolgálati helyről való eltávozást és minden további gyűlésezést.

48 Az üzletigazgatók megtiltották a mozgalomra vonatkozó híreknek a vasúti távirdán és távbeszélőn való továbbítását.

49 A MÁV főorvosa utasította a pályaorvosokat, hogy »ne fogadjanak el betegségi bejelentést. . .«

50 A rendőrség nem adott engedélyt a 20-i gyűlés megtartására, s a MÁV igazgatósága a gyűlés bejelentői — Sarlay János és Turtsányi Pál — ellen, a 25* 387