Tanulmányok Budapes Múltjából 11. (1956)
Gadanecz Béla, Az 1904-es országos vasutassztrájk Budapesten
Az emlékiratok elintézés nélkül kerültek irattárba. A budapesti szolgák és altisztek kezdték megérteni, hogy csak egységes fellépéssel, szövetségbe tömörülve érhetik el helyzetük javítását. 1901-ben — a vasút vezetőinek engedélyével — országos tanácskozásra gyűltek össze a vasúti szolgák és altisztek. A MÁV szolgák országos nagygyűlésén, amelyet 1901. július 28-án Budapesten a Központi Városháza tanácstermében tartottak meg, »rengeteg ember volt együtt. . ,« 15 A kongresszusnak nevezett nagygyűlés elfogadta a szolgák kéréseit tartalmazó memorandumot, végrehajtó bizottságot választott és megbízta azt a »MÁV szolgaszemélyzetének országos egyesülete« alapszabályának kidolgozásával. A memorandum, amelyet szeptember 6-án átadtak a kereskedelmi miniszternek, a fizetés »szerény módon való rendezése« és az »előléptetési időszak kegyes meghatározása« mellett kéri »szolgálati rendtartásuk korszerű módosítását«. 16 A szolgák kongresszusa után ült össze az altisztek minden tekintetben jelentéktelenebb értekezlete. Fizetésük javítása és állásuk nyugdíjjal való rendszeresítése érdekében mozgolódni kezdtek a MÁV kezelőnők is. 1901-ben a MÁV hivatalnokok is hallatták hangjukat, hogy helyzetükön javítsanak és sérelmeiket orvosolják. A memorandumokat a kereskedelmi miniszternek és a MÁV elnöknek átadó küldöttségek »biztató ígéreteket« és »baráti kézfogásokat« kaptak, de kérésük teljesítése terén nem történt semmi. Ahogy porosodtak a kereskedelmi minisztériumban és a MÁV igazgatóság irattárában a vasutasok elintézetlen memorandumai, úgy foszlott szét a kérvényezés eredményességébe vetett hit. Hamarosan hitelét vesztette a mozgolódó vasutasok előtt a vezető szerveket védő és a türelmetleneket csillapító Vasút című lap 17 és szerkesztője, Keleti Ö. Lajos, akire a memorandumok elkészítése idején még hallgattak. A vasutasok tekintetüket a politikai pártok felé vetették. Az ellenzéki pártoktól várták mozgalmuk felkarolását. A MÁV Igazgatóság ismételt és nyomatékos figyelmeztetése, 18 elbocsátással való fenyegetése ellenére is szaporodtak a vasúti munkások minden csoportjának és a legkisebb fizetésű alkalmazottaknak a napilapokhoz küldött és azokban megjelent panaszos levelei. * Az 190l-es évvel új szakasz kezdődött a vasutasok mozgalmában,— amelyet egyrészt fizetésük javítása, másrészt szövetségbe tömörülésük engedélyezése érdekében folytattak. A mozgalomnak a megélénkülése, valamint a Magyarország gazdasági és politikai életében végbement nagyarányú változások következtében a vasutasok fizetésrendezésének és szervezkedésének ügye a napi politika kérdésévé vált. A vasutasok 1904. évi sztrájkját megelőző mozgalom megértéséhez feltétlen szükséges rövid pillantást vetni a XX. század első éveiben hazánkban folyó társadalmi és pártharcokra. 380