Tanulmányok Budapes Múltjából 11. (1956)

Vadász Sándor, A fővárosi vasasok századvégi szakszervezeti mozgalmának történetéhez (1890—1899)

addigi 4 forint munkanélküli segélyt szállítsák le 3 forintra.

56 Más egyletek 2, illetőleg 6 hétre felfüggesztették az egyleti beiratási díjat, hogy ezáltal is elősegítsék a taglétszám növekedését.

57 Az 1895-ös év nyomort, nélkülözést hozott a munkásoknak, illetve amúgy is nehéz helyzetük további rosszabbodását. A munkanélküliség, növekedett. Az év első napjaiban, január 4-én és 5-én zajlott le a munkanélküliek nagy tüntetése, amelyben vasmunkások is részt vettek.

58 Február 10-én nagy vasmunkás-gyűlés volt, amely a vasasok helyzetével foglalkozott.

59 Vanczák, a szociáldemokrata párt egyik vezetője beszámolt a tömeges elbocsátásokról. Az átlag 1600-as munkáslétszámmal dolgozó Fegyver és Gépgyár mindössze 150 munkást foglalkoztatott 1894—95 telén. A Ganz gyár 1600 munkást dobott az utcára a tél közeledtével. A gyűlésen elhatározták, hogy egyöntetűen csatlakoznak a vasmunkások, ellenállási pénztárához. Ebben az évben a sztrájkok száma is nagyobb volt, mint 1894-ben.. A követelések a durva munkavezetők, besúgók elbocsátására, valamint: a munkaidQ csökkentésére irányultak. A Magirius-féle reszelővágó műhely munkásai követelték, hogy a munkaidőt napi 10 órában állapítsák meg. Az alig egy éves Első Magyar Varrógépgyár, amely 200 munkást, foglalkoztatott, napi 60 krajcárt fizetett munkásnőinek. A sztrájk kitörésére a jogtalan bérlevonások szolgáltattak okot. A szervezetlen munkások felvették a munkát, így a sztrájk sikertelen volt.

60 Májusban a bádogosok léptek sztrájkba, mert nem fogadták el a 9 órás munkanapra, a túlóráztatás megszűntetésére vonatkozó követeléseiket. Május 31-én ért véget a sztrájk, miután sok munkaadó elfogadta a követeléseket.. Főleg béremelést kaptak a bádogosok, a munkaidő leszállítását csak helyenként tudták kivívni.

61 Ebben az évben is nagy nyomást gyakorolt a rendőrség a munkásokra, hogy megakadályozza az immár hagyományossá vált május 1-i ünnepség megtartását. Az 1895-ös év már a hírhedt Bánffy-korszak kezdete, amely erőszakosságaival szomorú hírnévre tett szert. A Népszava tudósítása szerint a terror ellenére is mintegy 40 ezer munkás ünnepelt május 1-én. A rendőrség 1890 óta kimutatásokat készített azokról a gyárakról, amelyekben nem dolgoztak a nemzetközi munkásünnepen. A IX—

X. kerületi felügyelőség által készített statisztika szerint 1895 május 1-én ebben a két munkáskerületben a vas- és gépgyárak kb. 2300ft vasmunkása közül 8842, azaz a vasmunkások 40%-a nem dolgozott. A közel 9 ezer munkásból 6 és х

/

2 ezer a Ganzban és a MÁV Gépgyárban dolgozott.

62 Más kerületekben is sok munkás ünnepelte meg május 1-ét. A Danubius hajógyár munkásai, akik között sok volt a vasas, a rákospalotai erdőbe akartak kivonulni, hogy ott töltsék el az ünnepet. A rendőrök el akarták venni zászlójukat, amiből komoly összeütközés keletkezett. A rendőrök kardlappal ütötték a munkásokat, néhány munkást bíróság elé állítottak.

63 Ebben az évben komoly eredményt ért el a munkásmozgalom : május 1-től naponta jelent meg a Népszava. Még korábban, február 364