Tanulmányok Budapes Múltjából 11. (1956)

Vadász Sándor, A fővárosi vasasok századvégi szakszervezeti mozgalmának történetéhez (1890—1899)

»A gyári betegsegélyző pénztárnak tagja lehet minden a gyárnál alkalmazott s az 1891. évi XIV. te. 2. és 3. szakaszai szerint belépésre kötelezett, amennyiben a munkábalépés, illetve a jelen alapszabályok helybenhagyása idején még nem tagja a gyár székhelyét magába foglaló kerületi, vagy ipartestületi betegsegélyző pénztárak valamelyikének.« A munkást tehát kötelezték a belépésre. A kivételt képezők között nem tesz említést a szabályzat azokról, akik valamely munkásbetegsegélyző pénztárnak voltak a tagjai. A Röck-gyár mellett mások is létesítettek hasonló pénztárakat, így a Schlick, Rössemann és Kühnemann, I^áng, Nicholson és Ganzgyárak. A régebben létesített ipartestületi pénztárak is átalakították alapszabályaikat, hogy az 1891. XIV. te. értelmében »elismert jellegű« pénztáraknak tekintsék őket.

32 A statisztikai kimutatások szerint 1893-ban létesült a legtöbb betegsegélyző, már ti. a kizsákmányolók vezetése alatt.

33 Már érintettük az uralkodó osztályok célkitűzéseit a »munkásvédő törvényhozást«, a betegpénztárakat illetően. Hadd említsük még meg a pécsi rendőrfőkapitány javaslatát, amelyet Pécs főispánja pártolólag továbbított az illetékes szervekhez. A belügyminiszter átküldte az iparügyi miniszternek a javaslatot, amely szerint munkáspénztárt kellene létesíteni a pécsi munkások számára. Idézünk az iparügyi miniszter válaszából : • »... a magam részéről csak helyeselhetem Pécs sz. kir. város főkapitányának azon érdemes törekvését, hogy az ipari munkásokat a felforgató irányzatú elemektől az önáUósítást előmozdító munkáspénztár létesítése útján igyekszik távoltartani.«

34 Ez az idézet önmagáért beszél! Az 1893. év elején tehát egész sor pénztárt hoztak létre. A Népszava nemsokára arról adott hírt, hogy a vasgyárosok egyezséget kötöttek, amely szerint közösen veszik fel munkásaikat a gyári pénztárakba. Közölte az illető gyárak neveit is.

35 Ez azt jelentette, hogy a vasmunkás távozás esetén sem szabadulhatott meg a gyári pénztártól, mert a másik gyár pénztára automatikusan felvette tagjai sorába. Február 24-én jelent meg a fenti cikk és már két nap múlva, február 26-án, hatalmas gyűlésen tiltakoztak a vasmunkások a kényszerintézmények ellen. Mintegy 3000 vasgyári munkás jelent meg ezen. A résztvevők nagyszáma bizonyítja, hogy a gyári betegsegélyző pénztárak a munkások egyöntetű ellenzésével találkoztak. A gyűlésen elfogadott határozat hűen tükrözi a vasasok öntudatában végbement fejlődést. ». . . egyhangúlag tiltakoznak ... a gyári kényszersegélypénztár ellen és kimondják : 1. A gyári segélypénztárak kényszerintézmények, amelyek a mai kor szellemét és az öntudatos munkások meggyőződését határozottan kigúnyolják.« A határozat 4. pontja kimondja, hogy »szilárd szervezkedést fogлак létesíteni«.

36 Ezt a határozatot azután felterjesztették a miniszter;358