Tanulmányok Budapes Múltjából 11. (1956)

Vadász Sándor, A fővárosi vasasok századvégi szakszervezeti mozgalmának történetéhez (1890—1899)

foglalkoztak, és az elhunytak családtagjainak temetkezési segélyt biztosítottak. Igen sokszor a munkáltatók kezdeményezésére, azok vezetésével jöttek létre. Ezt látjuk pl. a budapesti bádogosoknál, akiket a céh által létesített betegsegélyző és temetkezési egylet tömörített. A belügyminiszterhez benyújtott alapszabálytervezet szerint az egyleti tagok negyedévenként 1 forintot fizettek a pénztárba. Betegség esetén — ha az illető munkaképtelenné vált — napi 80 krajcár segélyt biztosítottak. A vezetést egy bizottság látta el, amely három munkaadóból és három munkásból állt. Az alapszabályok szerint az egylet elnöke és alelnöke »mindenkor a bádogos céh elöljárói lesznek«. lényegileg tehát a munkáltatók kezében volt az irányítás. A belügyminisztérium 1872-ben jóváhagyta az alapszabálytervezetet. 2 A gyártulajdonosok is létesítettek hasonló egyleteket, amelyek a munkások befolyásolására is hivatva voltak. Az ilyen gyári egyletekben a gyárvezetőség, az igazgatóság szava volt a döntő, amit az alapszabályok is biztosítottak a számukra. A Prágai Gépgyár Rt. budapesti fióktelepén alkalmazott munkások segélypénztárának alapszabályait 1883-ban terjesztette fel jóváhagyás végett a fővárosi tanács.

3 A 7. § szerint az igazgatást egy 8 tagú választmány végzi, amelynek tagja a mindenkori gyárigazgató, aki egyúttal a választmány elnöke, továbbá az elnökhelyettes (a gyárigazgató jelöli ki), valamint a 6 műhely — kazánkovácsok, hajókovácsok, kovácsok, esztergályosok és lakatosok, asztalosok, valamint ácsok — által választott 6 munkás. Azonban nemcsak a gyárosok, munkaadók védőszárnyai alatt létesített szakmabeli egyletek ismeretesek ebből az időszakból. Már a 70-es évek elején komoly kezdeményezések történtek abban az irányban, hogy egy gyár vagy egy szakma munkásai saját vezetésük alatt álló egyleteket létesítsenek. Igen érdekes és tanulságos az óbudai hajógyár munkásainak szervezkedése, amely tükrözi a munkások öntudatának fejlettségi fokát. A hajógyári lakatosok már 1870 augusztusában felterjesztették betegsegélyző egyletük alapszabályait.

4 »Az óbudai hajógyári gépmunkások, gépkovácsok, öntők, mintaasztalosok és rézmunkások betegápoló és temetkezési egyletének alapszabályaiét 1871. november 13-án olvasták fel Pest-Pilis-Solt megyék bizottmányi kisgyűlésén.

5 Az egylet szervezetére vonatkozó pontokból kiderül, hogy a munkások még csak műhelyenként szervezkedtek, amit a cím is jelez, viszont a jelzett műhelyek összes munkásai számára kötelezővé tette a belépést. Az iparügyi miniszter »a személyes szabadságnak a törvény által biztosított elvénél fogva« tiltakozott a kényszerítés ellen. Két év múlva a hajógyár asztalosai, esztergályosai, a bognárok és üvegesek szintén csak a négy műhelyt akarták egyesíteni.

6 Júliusban egy másik alapszabályt is felterjesztettek jóváhagyás végett : »Az általános hajógyári betegsegélyző és temetkezési egylet alapszabályait.« A II. részben körvonalazott célkitűzés ezt mondja : »Az egylet célja az amúgyis vagyontalan napszámost csekély fizetések által odajuttatni, hogy elismert, akár belső, akár külső sérelmek 349