Tanulmányok Budapes Múltjából 11. (1956)

Soós Gyula, A budapesti Petőfi-szobor felállításának körülményei

bombáival Pestet esztelenül pusztító Hentzi tábornok emlékére.

4 Ezekben az években szó sem lehetett Petőfi Sándor szobrának felállításáról. Azonban a forradalom és a költő emléke egy cseppet sem homályosodott el a nép szívében, hazafiaink várták a császári elnyomás gyengülését, mikor köztéren nagy ércszobrot emelhetnek emlékezetére. E törekvésük évtizedekig tartó politikai küzdelemhez vezetett. A reakciós körök kezdetben mindent elkövettek, hogy a szobor felállítását megakadályozzák. Később, mikor rájöttek, hogy ez lehetetlen, taktikát változtatva igyekeztek a szoborbizottságot befolyásolni, hogy Petőfi forradalomra lelkesítő hatása elsikkadjon az emlékszoborban. A szobor felállítását célzó mozgalom Reményi Ede hegedűművész kezdeményezésére 1860-ban indult meg. Reményi ekkor tért haza londoni emigrációjából, hangversenyeket adva bejárta az országot, s főleg Kiskunfélegyháza környékén, honnét a költő származik, a nép körében csudálatos szeretetet és ragaszkodást tapasztalt Petőfi emléke iránt. Ez buzdítólag hatott Reményire és elhatározta, hogy hangversenyeket rendez a szoboralap javára.

5 Később széleskörű társadalmi gyűjtést indítottak s így a szoborbizottság tőkéje rohamosan gyarapodott. Az egész ország lelkesedett a szobor felállításáért, de a kormánykörök bizalmatlansággal figyelték, sőt ellenezték a mozgalmat.

6 Ennek ellenére 1860-ban Kemény Zsigmond lakásán megalakult az első szoborbizottság, tagjai főleg művészek, írók és tudósok voltak.

7 A kormány e bizottságot nem ismerte el, vagyis működését hivatalosan nem engedélyezte. A kérvényt azzal a megjegyzéssel utasította vissza, hogy : az üggyel még várjanak. — Sőt Reményi Edével, a szoborbizottság elnökével a kormány egyik embere bizalmas beszélgetésben közölte a hivatalos körök óhaját, — hagyják abba a szobor felállításának ügyét. A már meglevő pénzt pedig fordítsák Petőfi kiskorú árvájának, Zoltánnak a nevelésére.

8 — E véleménnyel a szoborbizottság nem értett egyet. Tudta, mi rejlik a javaslat mögött, annál is inkább tisztában volt a kormány rosszindulatú céljával, mert Petőfi Zoltán felnevelését nagyatyja ; Szendrey Ignác, nagybátyja: Petőfi István, és a költő sógora: Gyulai Pál magukra vállalták és a legmesszebbmenőkig gondoskodtak róla. 1865 végén, amikor összeült az ún. kiegyezési országgyűlés, Reményi elérkezettnek hitte az időt a szoborbizottság legális megalakítására. Lelkes hangú beadvánnyal fordult a Helytartótanácshoz.

9 Méltatta Petőfi irodalmi jelentőségét és elmondotta, hogy tekintélyes pénzt gyűjtött már össze a szoborra. Mindez hiábavaló volt. A kormány emberei féltek, hogy a szoborbizottság engedélyezése megzavarja a kiegyezési tárgyalásokat és e kérvényt is elutasították.

10 Az állandó szoborbizottság megalakítására csak a kiegyezés után, 1867. augusztus 10-én sikerült az engedélyt elnyerni.

11 A szoborbizottság az 1871 őszén tartott ülésén elérkezettnek látta az időt a szobor kivitelezésének megkezdésére. Greguss Ágost esztétikus indítványára egyhangúlag elhatározták, hogy a szobor megmintázását 336