Tanulmányok Budapes Múltjából 11. (1956)

Kubinyi András, Adatok Újpest 1848 előtti történetéhez

előző év közepének állapotát tükrözik vissza. Minden év közepén a plébánosok a község jegyzőjétől megkapták a népességstatisztikai adatokat (Váci püspöki levéltár, Plébániák. Fót. Szép Mihály dunakeszi plébános jelentése 1840. okt. 10-ről) és ezt jelentették a kerületi esperesnek. Az esperes plébániánként, és azon belül lakóhelyenként összesítve általában szeptember végén, vagy október elején küldte el a püspökségnek (Váci püspöki levéltár. Numerus animarum sorozat passim). Ezekből állították azután össze a sematizmust. Sajnos ezek az adatok nem vágnak össze a Summás táblázatok adataival. így a harmincas években Rákospalotán ez utóbbi nemcsak kevesebb lakost tüntet fel, mint a sematizmus, de míg ennél a lakosságszám emelkedő, annál viszont csökkenő tendenciát mutat. Ez a helyzet Káposztásmegy érrel is. De bonyolítja a kérdést, hogy a nyomtatott statisztikák adatai ellentétesek mindkét forrásunkkal. így Fényes Elek, Magyar Országnak 's a' hozzá kapcsolt Tartományoknak mostani állapot ja statisztikai és geográphiai tekintetben. Pest, 1837, II. köt. 431. Káposztásmegyer lakosságát 86-ra teszi. Ez valószínűleg 1836. évi adat. Egyházi forrásunk ugyanezen évre 95, a megyei összeírás pedig 59 lakost ad meg. A sematizmus ugyan a harmincas években nem tünteti külön fel Újpest adatait Káposztásmegyernél, de a negyvenes években is azonos a helyzet. Újpest lakossága az 1841—42-es Summás táblázat szerint 223, míg az 1842-es váci sematizmus (tehát az 1841. év) 442, míg az 1843-as (1842. év) 355 lakosról tud. Az 1850. évi »Pest megyének közigazgatási tekintetben kerületekre lett felosztását előremutató táblás összeírása« (2. sz. Áll. I/tár) 551, Fényes 1851-ben megjelent Magyarország geográphiai szótára (227. 1.) 673, míg az 185l-es váci sematizmus csak 615 lakosról tud Újpesten. Véleményem szerint a hivatalos összeírások, amelyek katonai, vagy adózási célból készültek, sokkal inkább ki voltak téve a meghamisításnak (adóalap eltitkolás!), mint a sematizmusok. A plébánosok, a jegyzőktől megkapták a tényleges lakosság számát, így a Summás táblázatok legfeljebb a tényleges lakosság egy részét adják meg, de a tényleges számot, vagy ennél többet nem. Ezért a sematizmusok adatait lehet viszonylag legpontosabbnak tartani. Az egyházi anyakönyvek statisztikai fontosságát már H. Pálfy Ilona megállapította. (A magyar történeti statisztika forrásai. Bp. 1934, 8.) Újpest esetében azonban nem lehet megfelelően felhasználni. Mivel az izraelita anyakönyvek hiányoznak, így a lakosság 1

/

3 részét kitevő izraelita lakosságra nem nyújthatnak adatokat. Egyébként még a tényleges népmozgalomról sem tudósítanak az anyakönyvek. Nem ismerjük meg a be- és kiköltözések számát, így a lakosság szaporodásáról nem adnak hű képet. Végül pontatlanok : így a halotti anyakönyvben szereplő csecsemők egy részének a születésiben is kellene szerepelnie (újpesti lakosok gyermekei) és nem tüntették fel őket. A nyomtatott statisztikákról Fényessel kapcsolatban 1. fenn. 38 Főforrás a Körrendeletek jegyzőkönyvében (kr.) található, és Ugró által i. m.-ben kiadott lakónyilvántartás. Ebből kiemeltem az 1840 előtti bejegyzéseket. A házbirtokosok közül azokat tüntettem fel, akiknek házaiban 1840 előtt is volt lakó. Adatait kiegészítettem az anyakönyvek és a korabeli jegyzőkönyvekben található nevekkel. Mindenütt csak a férfiakat vettem figyelembe, és ahol több testvér élt közös házban, csak egyet tüntettem fel. (Iyővy és Neuschloss). 39 Morvaországi 5, ausztriai 2, egyéb német 1. 40 2. sz. Áll. Lt. Pest. m. népességstatisztikája. 41 Ugró i. m. 11. táblázata. 42 Újpestet először Kismegyernek nevezték. (Vö. az 1837—38-as Summás táblázatot.) Azonban a később ismertetendő szerződés Új-megyernek (az anyakönyv káposztásmegyeri új gyarmatnak is) nevezi. A közönség azonban már 1839ben Újpest nevét használja [Dunakeszi r. k. plébánia irattára. História domus 72. (1839 évben)], de â hivatalos nyelvben csak 1844-től hívják így. (Ugró i. m. 19.) Az Újpest elnevezését a zsidó betelepedők találták ki, ez a név bizonyos fokig programot is jelentett. (Reich i. m. 65—66.) 43 Vö. pl. Gr. Széchenyi István, Hitel. Magyarország újabbkori történetének forrásai. Bp. 1930, Iványi-Grünwald Béla bevezetése. 10. kk. — Mérei Gyula, 299