Tanulmányok Budapes Múltjából 11. (1956)

Tóth András, A pesti egyetemi könyvtár a modem fejlődés útján

helyzetből és Dobocsányi személyes szaktudásából indult ki — a tanács javára dőlt el, s az utasításból a könyvkötésre vonatkozó pont kimaradt. Ennek ellenére a könyvtár könyvkötési munkáit továbbra is Dobocsányi végezte, mint részben fizetett könyvkötőmester. A szolgai utasítás nemcsak komoly fizikai munkát rótt a szolgára, hanem önálló életétől szinte megfosztva, a könyvtár rabjává tette. Takarítás [olvasó- és hivatali szobák naponta, nagyraktár hetente], fűtés, könyvtisztogatás, lakása tisztántartása, a kapu bezárása, a tetőzet ellenőrzése, napi szellőztetés, olvasótermi ellenőrzés, könyvszállítás és reponalás mellett a tűzoltó berendezések karbantartása, zápor esetén vízmentesítés tartoztak feladatai közé. Feletteseinek — köztük az egyetemi központi porkolábnak is — engedelmeskedni tartozott, éjjel lakásáról nem távozhatott, nappal is csak elöljárói tudtával. Súlyosbította a könyvtárszolga helyzetét, hogy az egyetemi tanács nem nézte jó szemmel, ha a könyvtár családos szolgát alkalmazott vagy a könyvtár épületében lakó szolga megnősült. A család és a gyermekek lármája ellen ui. könyvtári részről nem merült fel panasz, viszont a ferencesrend és a helytartótanács részéről annál inkább.

129 Összefoglalás A szabadságharc bukásával lezárult Toldy könyvtárigazgatásának első korszaka, a szervezés kora. A könyvtár vezetését nehéz helyzetben vette át. Fejér György neves tudós volt, de nem volt érzéke a szervező munkához és a tudománypolitikához. Toldy mögött 1843-ban jelentős tudománypolitikai múlt állt : két évtizedes irodalmi és egy évtizedes akadémiai tevékenysége, valamint hatalmas irodalmi munkássága. Ennek következtében fel tudta mérni a könyvtárral kapcsolatos lehetőségeket és széles látókörben tudta elbírálni az egyik legjelentősebb kultúrintézményünkkel kapcsolatos igényeket. Mint alapító és szervező, kezdettől fogva részt vett a Magyar Tudományos Akadémia (1830) és a Kisfaludy Társaság (1836) munkájában ; 1830 óta tagja volt az egyetem tanári karának. Számos tudományos folyóiratot és forráskiadvány-sorozatot alapított és szerkesztett : az Orvosi Tár (1831), a Magyar Tudományos Akadémia Évkönyve (1833), a Tudománytár (1834), az Athenaeum (1837), a Figyelmező (1837), a Kisfaludy Társaság Évlapjai (1841), a Nemzeti Könyvtár (1843), a Magyar Szépirodalmi Szemle (1847) és az Új Magyar Múzeum (1850) hatalmas agilitásának köszönhette létét. A Tudománytárban kiadta a magyar könyvtermés 1831—1835. évi bibliográfiáját [az első rendszeres magyar éves nemzeti bibliográfiai kísérlet!], a Budapesti Híradóban 1844-től »Tudományos Világ« című külön rovatban számolt be az akadémia, az egyetem és a könyvtárak működéséről. A különböző szaklapokban számos kultúrpolitikai cikket írt, melyekben egyebek közt javaslatot tett : a magyar írói jogi törvény megalkotására, magyar filozófiatörté267