Tanulmányok Budapes Múltjából 11. (1956)

Tóth András, A pesti egyetemi könyvtár a modem fejlődés útján

»Találand pedig a T. Igazgató Tanács e Javaslat átvizsgálásakor számos olly pontokat, mik már eddig is gyakorlatilag fennállottak, habár utasításba foglalva nem voltak ; találand, mik ha eddig eszközlésbe nem vétettek is, de az Intézet czélja minél teljesb létesítésére önként helyeseknek mutatkoznak, és más jól rendezett intézeteknél gyakorlatban is vannak ; találand végre, miket az ausztriai cs. tartományok közkönyvtárai részére kiadott utasítás nyomán

123 bátorkodom а Тек. Igazgató Tanács bölcs elítélése alá bocsátani«. Jelen keretek között nem is kísérelhetjük meg, hogy a szabályzatot részletesen ismertessük. Csupán egy-két, tudománypolitikai szempontból kiemelkedő szakaszára óhajtjuk a figyelmet felhívni. A könyvtár magánhasználatával foglalkozó 2. § Toldy eredeti fogalmazásában kiterjeszti a könyvtár kölcsönzési szolgálatát (az egyetem, az akadémia tagjain, valamint az ipartanoda tanárain kívül) a testvér fővárosokban levő tanintézetek elöljáróira, a helytartótanács tanácsosaira és titkáraira, a főváros törvényszéki bíráira, a megyei tisztviselőkre szolgabíráktól felfelé, a városi tisztviselőkre, a budai és pesti bármely felekezetű lelkészekre. Kölcsönözhet ezenkívül »bármelly alsóbbrendű tanító, tudománykedvelő és magántudós«, amennyiben magát kártérítésre kötelezi. A kölcsönzési kör e kiterjesztését »könyvtárunk középponti s úgy szólván egyetlen volta« indokolja ; az e téren eddig követett gyakorlat nyomán »a közértelmiség nevelése érdekén kívül az intézet némi népszerűsége is keletkezett«. (17. kép.) A kötelespéldány-ügyről szóló részben a 42. § előírja, hogy a metszetanyag is kötelespéldány-szolgáltatás alá esik. Toldy a kísérőiratban a hazai művészettörténeti kutatás kezdeti szárnypróbálgatásaira utal ezzel kapcsolatban. Az 52. és 53. §-ok a szerzeményezési politika legmagasabb szintű, az anyagi helyzet követelte általános elvi szempontjait szögezik le. A szerzeményezést irányító igazgatónak félre kell tennie minden, valamely tudományszak iránt érzett előszeretetet, de hasonlóan nem szabad figyelmét a csupán könyvészeti szempontból értékes, de a tudományos kutatás szempontjából lényegtelen művekre fordítania. »Mellőzendi mind azokat, mik egyedül a kor divatirányai és múlékony szeszélyeinek befolyása alatt keletkeztek, sem lényeges hasznot nem ígérnek, sem állandó beccsel nem bírnak.« I^emond arról, hogy minden szakot egyformán gyarapítson : ezen a téren a mindennapi szükség irányítását fogadja el. Alapos tájékozódással kell bírnia a könyvészeti szaklapok területén. Annak érdekében, hogy a szerzeményezés ne függjön egy embertől, »de másfelül több személyeknek, illyesekben igen eltérő nézeteik és gyakran ellenkező óhajtásaik által az egység és tervszerűség se szenvedjen«, az évi gyarapodási jegyzéket testületi elbírálás végett az egyetemi tanács elé kell terjeszteni. [Tehát szemben Fejér korszakával : a szerzeményezést az igazgató irányítja, a tanács utólag bírálja azt meg!] A szabályzat eme lényegbevágó pontjainak ismerete alapján is megállapíthatjuk, hogy a tervezet alapos könyvtártani ismeretek és 264