Tanulmányok Budapes Múltjából 11. (1956)

Gyömrei Sándor, Az első pesti kereskedelmi részvénytársaság : A Magyar Kereskedelmi Társaság

egy zöldhitellel kapcsolatos határidős ajánlat.

97 Ennek szövege éles fényt vet az ilyen természetű spekulációkra. »A mi földbirtokosaink — mondja a társaság ajánlata — fényűző életmódot szeretnének folytatni, de minthogy nem gazdagok, mindig pénzzavarban vannak, főképpen télen. Igen előnyös üzlet tehát termésüket nevetségesen olcsó áron (à de vils prix) lekötve, az idény elején nekik aratási lejárattal előlegeket adni. A termés betakarítása után ezt a lekötött áron kötelesek szállítani, vagy pedig a kölcsönt 6% kamattal és 4—5% prémiummal visszafizetni. Ez utóbbi eset azonban sohasem következik be, mert a földesúrnak nincs annyi pénze, hogy a tőkét 10—11 százalékkal megtetézve visszafizesse. Ha mégis megteheti, akkor a legtisztességesebb (sic!) és legtörvényesebb módon 10—11 százalékot jövedelmez a pénz, különben pedig az árut mélyen a piaci ár alatt lehet megszerezni. Azt hisszük, ez a művelet különösen megfelelne az Önök gazdag spekulánsainak. Ezért ajánlatot teszünk az ún. prémium üzletre vonatkozólag a következő évi repcetermést illetően. A mi pénzügyi helyzetünk lehetővé teszi, hogy az előleg legnagyobb részét magunk folyósíthatjuk, az Önök megbízóinak csupán egy forintot kellene nekünk előlegezni, ami felett mi három hónapon át rendelkezhetnénk. Magunk részére csupán 2-2% delcrederet és jutalékot kötünk ki, hogy könnyebbségünk legyen a tárgyalások folytatására. Ezen az úton lehetséges lenne, hogy Fiúméban hajóba rakva 4 és fél forinton kivitelezhessük a rendeléseket. . .« A terményuzsora üzletnek e kiáltó példájáról szóló levélnek további része, sajnos elégett. Fel kell tételeznünk, hogy Szabó Pál ezt az uzsorával fedezett üzleti ajánlatot a Társaság élén álló közéleti férfiak háta mögött tette. Az ötlet a belga üzletembereket is meglepte. Breuls annyira eredetinek tartotta a tervet, hogy arra kérte Szabót, tartsa az ügyet teljesen titokban : »így ez az üzleti eljárás nem válik általánosan tudottá és ezáltal fenntartunk magunknak egy utat drágább magvak elhelyezésére«. Ezzel szemben Badart nem volt hajlandó a prémiumüzletbe belemenni, bármilyen nagy nyereségre is volt kilátás, attól tartva, hogy egy évnél hosszabb tartamra köti le tőkéjét.

98 Végül is mind Badart, mind Verbist 25-25 000 star repcére adott megbízást 4 és fél Ft-os áron a prémiumüzlet megkötése mellett, az üzletek mégsem jöttek létre. Breuls előre megmondta aggodalmát a megbízás-adás utóiratában : »Az egész dolog homályos és teljesen az Önök előadásán alapszik. Ha a repceár közben felmegy, mindig akadhat valaki, aki a termelőnek kölcsönt ad az előleg visszafizetésére és mégis olcsón kaphatja meg az árut. Ezzel az egész üzlet célját téveszti, mert a földesúr a repcét csak akkor engedi át, ha az ár leesnék«.

99 Csakhamar végetért a magyarországi repce kiviteli lehetősége is. Az erőltetett belföldi vásárlások a repce árát 8 Ft-ra szöktették fel,

100 ilyen ár mellett pedig az exportképesség megszűnt. A társaság a hazai kínálat elapadása miatt Danzig környékén és Brajlában a magyarországinál olcsóbb áron vásárolt repcével fedezte szállítási kötelezettségét.

101 Végeredményben 83 000 mérő repcét szállított a társaság a belga piacra és ezen 26 000 221