Tanulmányok Budapes Múltjából 11. (1956)

Gyömrei Sándor, Az első pesti kereskedelmi részvénytársaság : A Magyar Kereskedelmi Társaság

nélkül bejuthattak az osztrák vámterületre és ezen keresztül az orosz, határig is. Addig Anglia a kis német államokat használta csempész­állomásokként kelet felé, főleg Lipcsét. 1838 után az osztrák piac meg­nyílásával az angol külkereskedelem kelet-európai bázisa a Habsburg monarchiába tolódott el. 36 Az angol kereskedelmi diplomácia számításai­ban Pestnek akart ebben a terjeszkedésben nagy szerepet juttatni, ami ki­tűnik a külpolitikai kérdésekben jól tájékozott Augsburger Allgemeine Zeitung következő híradásából : »Jóllehet már kicserélték az angol­osztrák kereskedelmi szerződés ratifikációs okmányait, mindazonáltal MacGregor (az angol vámpolitika vezető személyisége a harmincas és negyvenes években. Gy. S.) rövidesen újból Bécsbe utazik. Célja a szer­ződésnek egy pótegyezmény kötésével való kiegészítése. Anglia ugyanis azt óhajtja, hogy Pesten vámmentes szabad raktárt (entrepôt) állíthasson jel árucikkei részére. Londonban azonban attól tartanak, hogy az osztrák kormány ezt meg fogja tagadni. Oroszország mindenesetre kézzel-lábbal tiltakozik ez ellen, mert befolyása a dunai kereskedelemben veszélyez­tetettnek látszik«. 37 Ez az angol terv nem is valósult meg, bár Anglia érdeklődése egyes nyersanyagokban Magyarország felé irányult. A brit admiralitás hajókötélzet szükségletének fedezésére szerződést kötött Eskeles bécsi bankcéggel, ez pedig vásárlásainak nagyobb részét Magyar­országon eszközölte. 38 Az angol posztóiparnak is meghatványozódott gyapjúszükséglete. Bár ebben az időben kezdődik az ausztráliai juh­tenyésztés, mindez nem volt elég. Oroszország a század elején átlagos kivitelét a harmincas évek végéig tizenötszörösére fokozta fel Anglia felé, 39 és Magyarországnak ez a legnagyobb exportcikke is tekintetbe kezdett jönni a londoni gyapjúaukciókon. Az angolok érdeklődésének első jele egy »angol-magyar kereske­delmi szövetség« megalakulásának terve, amit Almási Balogh Pál, Szé­chenyi háziorvosa 1839-ben hozott nyilvánosságra. 40 Szerinte »öt nagy­tekintetű és gazdag angol ház Magyarhon termesztményei forrásainak méltó tekintetbe vétele által indíttatva . . . kész egyesületbe lépni és magát arra kötelezni, hogy a magyar gyapjú és egyéb, London piacán kelendő termesztmények general agentiáját magára vállalja«. A terv szerint a gyapjútermesztők társaságba lépnek, áruikat Pestre szállít­ják, ahol a gyapjú osztályozása és tisztítása történnék. A résztvevők az intézet tagjaivá lesznek, maguk közül egy bizottságot választanak. A magyar bizottság ügynököt küld Londonba, míg az angol társaság Pestre küldi megbízottját. A magyar bizottság angol ügynökkel egye­zően állapítja meg a gyapjú árát, amelynek felét azonnal, egyenegyedét pedig a gyapjú Londonba érkeztével fizetik ki. A londoni piacon nem alkalmas gyapjút Bécsbe vagy más helyre szállítják. Az angol egyesület a szokott 3% jutalék helyett csak 2%-ot számít, végül az angolok készek egy olyan intézetet felállítani, amely biztos vagyonra vagy kelendő árura 5%-os hitelt nyújt. Bár az angliai gyapjúkonjunktúrába való bekapcsolódás mindkét fél fontos érdeke volt, az angol-magyar kereskedelmi társaság nem 206 *

Next

/
Oldalképek
Tartalom