Tanulmányok Budapes Múltjából 11. (1956)

Mályuszné Császár Edit, Kelemen László színháza

A közönség hamarosan ráébredt az örvendetesen megváltozott viszonyokra és a vármegyék köszönetet mondtak a helytartótanácsnak »kegyes rendeléssi és munkálkodásaiért.

58 A helytartótanács valóban komolyan vette a magyar társulat ellenőrzésének, de támogatásának ügyét is. Téves az a beállítás, amely szerint örült, »hogy valami végre már titkolt érzése szerint történt«, s mintegy a megyék virágos jövőt biztosító gondoskodása helyett, saját fennhatóságát biztosítandó, a német igazgató »karjaiba helyezte a csecsemő magyar színészet sorsát«.

59 A helytartótanács illetékes tagjai, mint erre már rámutattunk, Haller, Podmaniczky, Berzeviczy Gergely a legmesszebbmenőén felvilágosultak és haladók voltak, de a színház ügye akkor sem csúszott volna ki felügyeletük alól, ha a megyék felépítik és eltartják a sokat emlegetett magyar színházat, mert a színházügy, a dolgok természeténél fogva, ez alá a kormányszék és depart amentum alá tartozott. A megyék adakozása pedig — legalábbis 1793-ban — még arra sem volt elég, hogy a Protasevitz igazgatása alatti hátralékos fizetéseket ki lehessen azokból fizetni, nemhogy színházépítésre, a társulat állandó eltartására gondolhattak volna.

60 Még kevésbé lehet elképzelni, hogy a megyék vezették volna a magyar színház ügyeit. A XIX. század harmincas éveiben, sokkal öntudatosabb, polgárosultabb színésznemzedékkel, egy vármegye, egy vasakaratáról híres alispánja, Földváry, megtudta ezt tenni, de Szentkirályi szolgabíró nem volt Földváry, Kelemenéket pedig nem lehet a negyven évvel későbbi színészekkel egy kalap alá fogni. Az általános öröm és megelégedés nem tartott sokáig. Busch rendesen fizette a társulatot és a műsor jó volt, zene szólt a magyar együttes estéin, a Mátyás király és a Zrínyi lelkesedéssel töltötték el a kisnemesi közönséget és a német polgárok is csodálták a látványos előadásokat. A magyar társulat azonban nem sokáig tűrte a német polgár fegyelmezését. Busch annak idején hat pontban kapta meg az utasításokat a magyar színház vezetésére. Bbben Podmaniczky biztosította őt a saját és a nemzet bizalmáról, s minden anyagi terhet a vállaira'tett. Ő fizeti és irányítja a magyarokat, tehát a szerződtetés is az ő joga, ebben azonban ki kell kérnie a főigazgatóság beleegyezését. A darabok kiválasztása és a szereposztás is Busch dolga s kéthetenként kell ezeket a helytartótanácshoz felterjesztenie. A színlapok szövegezésére ügyelni kell, abban csak a szereplők és a díszletek felsorolása fordulhat elő, más nem. A német színház játéknapjait ne csökkentse, de a magyarok minden nap játszanak, amikor a színház üres. A helyárak a régiek maradnak. A társulat előnyös fejlődése érdekében azonban kívánatos a szigorú bánásmód! A bérlő tudása, eredményei közismertek — fejezi be az »Instruction« — mivel azonban a színház valamely nyelv fejlődésére s az erkölcsök finomodására óriási hatással van, a főigazgatóság fenntartja magának a politikai irányítás jogát. (Ugyanez állt természetesen a német színházra is.)

61 Busch mindezeknek a feltételeknek tőle telhetőleg igyekezett megfelelni. Az első öt pontnál nem is volt semmi baj, a csőd a hatodiknál 173