Tanulmányok Budapes Múltjából 11. (1956)

Mályuszné Császár Edit, Kelemen László színháza

társaságban, férfihallgatóságnak szánva — néha elképesztően durva volt.)

13 A fordítás nehézségeire rámutatva, említésre kerültek irodalmi életünk legnevesebbjei. Péczeli és Kazinczy, Dugonics és a többi piarista ; nemesi íróinknak ez a színháztámogató törekvése hű keresztmetszetét adja a XVIII. század végén kibontakozó politikai szemléletnek. A nagyar társulat műsorának fordítói közül Péczeli már halott, mire művei színre kerülnek. Világnézete sem aktuális már : mint Bessenyei, ő is teljesen apolitikus munkása a felvilágosodás terjesztésének. Dugonics a múltba néző nemzeti romantika, az 1790-es nagy felbuzdulás képviselője ; felvilágosult, de inkább húz a katolikus reakcióhoz, mint az egyre forradalmibbá váló, francia újságokat böngésző ifjabb nemzedékhez. Kazinczy felvilágosult hazafisága szintén eltér Szentjóbi Szabótól, a napi politikustól, aki reméli, hogy a Habsburgok ki fogják érdemelni népeik szeretetét, s csak a végső csüggedés teszi forradalmárrá ; eltér a nagyon művelt, de teljesen francia hatás alatt álló s elvei miatt már meghurcolt, üldözött Verseghy tői is.

14 Ezek a magyar színi irodalom nagyjai ; vannak azonban nemesi íróink, akik ad hoc, egyszer-kétszer fordítanak csak, s így annál jellemzőbb, hogy milyen munkára esik a választásuk. Kóré Zsigmond, a Bécsben anyagi gondokkal küzdő festő a kasszasikert tartja szem előtt, amikor a század legátütőbb sikerű műsordarabját, a Menschenhass und Reue-t nyújtja a magyar színjátszásnak. Az ifjú Mérey Sándor vegyesen ad vígjátékot, tragédiát. Aranka György képzeletét az erdélyi patriarkális viszonyoknak megfelelően — a szülői tekintély elképesztő méreteinek földjén — Fenouillet-Falber Gályarabja ragadja meg. Vannak, korukat megelőzően, »honunknak szebblelkű asszonyai is«, akik a barokk Metastasio s a fenkölt erkölcsű Gebier mellett Kotzebue egy jámborabb művével is megpróbálkoznak : Rudnyánszkyné Kemény Anna Mária és Rudnyánszky Karolina.

15 A »fény századának« magyar nemessége valóban mindent megtett, hogy erejéhez képest támogassa az anyanyelvű színjátszást. Azonban a XVIII. század a polgári előretörés ideje, s jóllehet tudjuk, hogy a vezető értelmiség szerepét hazánkban a nemesség játszotta, mégis joggal kereshetjük a kor kultúrharcaiban a polgári osztályt is. A sikeres színpadi szerzők között valóban találunk polgári származásút, Simái Kristóf, komáromi kertész fia, piarista szerzetes személyében, aki életét nem mint gimnáziumi tanár töltötte, hanem állami, ún. normális iskolákban működve, városi szegényemberek gyermekeit oktatta. Simái születésénekés hivatásának megfelelően,ismerte, szerette a polgári osztályt, műfordításaiban polgári tárgyú darabokkal foglalkozott. Polgári öntudata inkább ösztönös volt, szavaiban nehéz a francia felvilágosodás közvetlen hatására bukkannunk.

16 Másfél évtizednek kell eltelnie, hogy a polgári életforma dicsőségét polgári rendű író hirdesse, kétségtelenül Raynal hatása alatt, de már a forradalmi változás minden 158