Tanulmányok Budapes Múltjából 11. (1956)

Mályuszné Császár Edit, Kelemen László színháza

MÁLYUSZNÉ CSÁSZÁR EDIT Kelemen László színháza Az Országos Színháztörténeti Múzeum első kiállítási termében van egy frízkép, egykorú metszetről másolva : a pesti iparos, kiskereskedő, kétkezi munkás életének egy jelenetét mutatja be, s az aláírás így hangzik : »Nekik akartak játszani.« A kép és felírás nemcsak önmagában véve érdekes, de egyúttal biztos kézzel jelöli meg az irányt, amelyen a történésznek, ha napjainkban színháztörténettel akar foglalkozni, haladnia kell. Kétségtelen, hogy nagyon fontos a színmű, amit előadtak, hiszen ez gyújtotta fel a fáklyát a haladni kívánók — színész és közönsége — számára. Fontos maga a színész — ki volt? honnan jött? mivé fejlődött? — de legfontosabb a mai kutató számára az a kapcsolat, ami színész és közönsége között fonódott, a színház képének lenyomata a társadalomban és a közönség hatása színházára, igényei a műsorral és a művészi egyéniséggel kapcsolatban. Éppen ezért, az első magyar színtársulatról szólva, vizsgálat tárgyává kell tennünk mindazokat az irodalmi termékeket, amelyek színpadra kerültek, s az »actorok« személyét is. Jóllehet a színház történetével már többen foglalkoztak, nem lesz fölösleges szempontjaikat revízió alá venni, mert a legutóbb megjelent mű is közel harminc éves, az első meg, Endrődy János munkája, százhatvannál is több.

1 Az elmúlt évtizedek során nem egy új adat került napvilágra, ami magyarázatul szolgálhat felelet nélkül maradt kérdésekre. •— A közönség megismerését illetőleg nincs semmi revízió alá venni valónk, mert ezen a téren a kutatás még meg sem indult. Érthető. Az irodalomtörténet gondozásába vette a színpadi műveket, amelyek legsajátosabb feladatkörébe tartoznak. Foglalkozott a színház történetével, mert Magyarországon haladó hagyomány az, hogy a színháztörténet az irodalomtörténet segédtudományának számít. A közönségvizsgálat azonban már társadalomtörténet, s nem érheti be kiadott vagy gyűjteményszerűen együtt őrzött színdarabok szövegvizsgálatával, sem irodalomtörténeti levelezések tanulmányozásával, az feltétlenül levéltári kutatást igényel. Éppen ezért legyen szabad érdeklődésünk homlokterébe ezúttal a színház társadalomtörténeti hátterét állítanunk, a közönség kapcsolatát Kelemen Iyászló színházával. 153