Tanulmányok Budapes Múltjából 11. (1956)
Nagy Lajos, A Terézváros kialakulása
maradt, 8 viszont a felszabadulás óriási pusztításai után alig több, mint egy évtizeddel már a falakon kívül keresett terjeszkedési területet, jóllehet ekkor még bent a városban is bőven volt alkalom erre. E jelenség magyarázataként nem elegendő más városok példája, melyet akár a szomszédos Budáról legyen szó, akár Németország különböző városairól, Pest ekkori lakossága : magyarok, rácok és németek egyaránt jól ismerhetett. A külváros-alapítás okai között, mint általában a településformák kialakulásának okai között is a gazdálkodási rendszer döntő jelentőségű. 9 A felszabadító háborúk alatt elpusztított Pestre költöző telepeseket a romos házak, a szerény iparűzési, kereskedési és földmívelési lehetőségek mellett a zsaroló, hatalmaskodó katonaság, a város bizonytalan jogi helyzete, s — ami a város fejlődése szempontjából nem kevésbé fontos körülmény — egy elpusztított, csaknem lakatlan vidék várta. A középkorban virágzó kereskedelmi központnak nyoma is alig, emléke pedig egyáltalán nem maradt. A lassan ide szállingózó új telepesek — akiknek sorát a járványok sűrűn tizedelték — többsége szegény ember volt, s 1696-ban, amikor a pozsonyi Congregatio utasítására Pest városáról is összeírást készítettek, az összeírok megjegyezték, hogy a város nagyobbik része még felépítetlen. 218 ház volt ekkor a városban. 10 Tehát nem a falakkal körülzárt város telítettsége kényszerítette a lakosokat külváros alapítására. Az ok ekkor, minden valószínűség szerint, a földművelés (szőlőművelés), de még inkább az állattenyésztés jelentőségének növekedésében keresendő. Az 170l-es portio-összeírás szerint Pesten 224 család birtokában 518 tehén, 146 ökör, 203 ló, 143 borjú és — ami ekkor aránylag más városokkal összehasonlítva Pesten feltűnően sok — 824 birka volt. A gabonatermelés mennyisége más városokkal összehasonlítva ekkor aránylag még kevesebb, hasonlóképpen a bormennyiség is. 11 A Rákóczi-szabadságharc előtt ez a gazdálkodási rendszer irányította valószínűleg a falakon kívül való letelepedésre a polgárokat és a lakókat. Békés körülmények között a szűkös lehetőségek határain belül a pesti állattenyésztés és földművelés, valamint ezzel kapcsolatban a külvárosi település nagyobb lendületet kapott volna. Azonban a Rákócziszabadságharc idején a kurucok ostromzára, a pestis, a nagy adóterhek, a katonaság beszállásolásai s mindezek betetőzéseként az 1712. évi árvíz az addig anyagilag és számbelileg szépen gyarapodó város fejlődését megakasztotta, sőt lényegesen visszavetette. A város sok polgára és lakója elpusztult vagy a nagy nyomorúság miatt elköltözött. Hét esztendeig nem tudták művelni a földeket, kaszálni a réteket, elpusztultak a szőlők, s a város falain kívül már felépült néhány majorságot a kurucok felégették. Az 1703-ban összeírt 12 342 házból 1709-ben csak 168 volt lakott, 83 lakatlan, a többi rombadőlt. 1712-ben is még csak 190 ház volt a városban, 13 s ebből is 42 domuncula. A polgárok közül csak 16 olyant találunk 1709-ben, akik kereskedésből vagy mesterségükből tartották fenn magukat, 166 vagyontalant írtak össze, s 48 zsellért. 98
