Tanulmányok Budapes Múltjából 11. (1956)

Soós Gyula, A budapesti Petőfi-szobor felállításának körülményei

ben került a budapesti Petőfi Múzeumba.

24 A szoborról a szakirodalom a katalógusokban történt felsorolásokon kívül semmit nem tud. A fényképe is most került először közlésre. A csak nagy vonalaiban, vázlatosan kidolgozott mellszobor friss művészi megjelenítésű, s döbbenetesen monumentális. Úgy érezzük Izsó igen kevés eszközzel nagyon sokat mond Petőfiről. A közismert nagy Petőfi mellszobrot (48. kép), melynek eredeti gipszpéldányát az Országos Szépművészeti Múzeum őrzi, 1872-ben mintázta Izsó és két esztendővel később állami megrendelésre faragta márványba a Magyar Nemzeti Múzeum (ma : Országos Történeti Múzeum) lépcsőháza számára.

25 Bár erről a szoborról is sok szépet és jót mondhatunk el, de művészi kvalitásában jóval alatta marad az előbb említett kis terrakotta figurának, melyet joggal nevezhetünk a legszebb Petőfi-mellszobornak. Nemcsak az arc kidolgozásához készített Izsó gondos tanulmányokat, hanem az egész alakhoz is. Kilenc egészalakos vázlatáról tudunk. Közülök négy a Szépművészeti Múzeumban,

26 egy a Fővárosi Történeti Múzeumban,

27 az életnagyságú gipszminta a Rimaszombati Múzeumban,

28 kettő terrakotta-vázlat a Kassai Múzeumban van.

29 Az utóbbiakról a kért adatok késése miatt igen keveset tudunk. A kilencedik vázlatot, a 63 centiméteres gipszmintát a művész főszöntvényeinek árjegyzékében és kiállítási katalógusokban említik, de már régen nyoma tűnt, valószínűleg elveszett.

30 Kompozíciós felfogás szempontjából a vázlatok három csoportra oszlanak. Az első vázlat, a »Haldokló Petőfi« (50. kép), stíluskritikai módszerrel ítélve a művész fiatalkori munkái közé sorolható, valószínűleg 1864 körül készült. — »Ott essem el én a harc mezején. . .« — Enyhén kiemelkedő földhányáson, jobbkarjára és kenyérzsákjára dűlve fekszik a halálos sebet kapott költő, mellette kettétört kardja hever, feje erőtlenül lehanyatlik, s arcvonásait a fájdalom torzítja el. Izsó a gondolat szoborbaformálásához az ötletet biztosra vehető, hogy a Haldokló Gallus közismert szoborkompozíciójából merítette (eredeti bronzpéldánya i. e. 241—197 között készült), melynek sokszorosított gipszpéldányát tanulóéveiben láthatta a Müncheni Glyptothékában. Izsó e szobortervét később, a sepsiszentgyörgyi Honvédszobor pályázatkor mint pályamunkát szerepeltette, de a bizottság számunkra ismeretlen oknál fogva visszautasította. — A következő csoport felemelt jobbkarral ábrázolja a költőt, amint 1848. március 15-én a »Talpra magyart« szavalja (47. kép). E tervek közül szintén az egyik kis terrakottavázlat a legszebb. A harmadik csoport a bizottság egyes tagjainak óhajára készült. A bizottság nem volt egységes, illetve időnként változott a magatartása aszerint, mennyiben voltak benne fölényben vagy kisebbségben a haladó gondolkodású tagok. Miután Reményi Ede, aki a szoborbizottság kezdeményezője s mondhatjuk a lelke volt, — kilépett a bizottságból, az egyik ülésen olyan javaslat került fölénybe, hogy Izsó ne a »forradalmi lázítás«, hanem a »lírai versek és a hazaszeretet« költőjét mintázza meg. A szobor kívánt 338